A kézfogás egy több mint ezeréves gyakorlat, amikor két ember szembefordul egymással, megfogja egymás kezét, és egyetértésként vagy üdvözlésként fel-le rázza a kezét.

Egyesek úgy vélik, hogy a kézfogás a békés szándékok kifejezésére szolgál, míg mások a jóhiszeműség és a bizalom jelképének tekintik, amikor ígéretet tesznek vagy esküt tesznek. Bár a történelem során gyakran használták, a kézfogás eredete továbbra is tisztázatlan. Ebben a cikkben közelebbről megvizsgáljuk, honnan ered a kézfogás és aszimbolika mögötte.

A kézfogás eredete

Az ókori források szerint a kézfogás a Kr. e. 9. századból származik Asszíria területén, ahol állítólag béke gesztusként alakult ki. Ebben az időben számos asszír domborművön és festményen ábrázolták. Az egyik ilyen ókori asszír dombormű III. Szalmaneszer asszír királyt ábrázolja, amint kezet fog egy babilóniai királlyal, hogy megpecsételjék szövetségüket.

Később, a 4. és 5. században a kézfogás népszerűvé vált az ókori Görögországban, és úgy is ismerték, hogy dexiosis' , a görög ' üdvözlés' vagy ' hogy a jobb kezét adja". A görög temetkezési és nem temetkezési művészet része volt. A kézfogás különböző archaikus, etruszk, római és görög művészeti alkotásokon is megjelent.

Egyes tudósok úgy vélik, hogy a kézfogást először a jemeni népek gyakorolták. Ez a kvékerek szokása is volt. A 17. századi kvéker mozgalom a kézfogást a köszönés más formáinak, például a meghajlásnak vagy a kalap megdöntésének elfogadható alternatívájaként vezette be.

Később ez egy általános gesztussá vált, és a megfelelő kézfogási technikára vonatkozó irányelvek születtek, amelyeket az 1800-as években az etikett kézikönyvekben vezettek be. E kézikönyvek szerint a Viktoriánus' A kézfogásnak határozottnak, de nem túl erősnek kellett lennie, és a durva, erőszakos kézfogás rendkívül sértőnek számított.

A kézfogások különböző típusai

A kézfogás az évek során folyamatosan változott, és ma már sokféle kézfogás létezik. Bár a kézfogás tekintetében nincsenek szigorú normák, egyes országokban sajátos módon alkalmazzák ezt a gesztust a köszönés során.

Vannak, akik a kézfogást öleléssel kombinálják, hogy kifejezzék a szeretetüket, míg egyes országokban ezt a gesztust udvariatlannak tartják, és egyáltalán nem gyakorolják.

Manapság az embereket hajlamosak vagyunk a kézfogásuk alapján megítélni, hiszen ez sokat elárul az illető személy jelleméről, valamint a másik emberrel való kapcsolatáról. Íme, egy gyors pillantás a leggyakoribb kézfogások közül néhányra, és hogy mit jelentenek.

1. Határozott kézfogás - A jó, határozott kézfogás az, amikor az egyik személy határozottan és energikusan fogja meg a másik kezét, de nem túl erősen, hogy megbántsa a másik személyt. Ez pozitív hangulatot ad a másik személynek, ami megszilárdíthatja a jó kapcsolatot.
2. A halott hal kézfogása - A "döglött hal" olyan kézre utal, amelyben nincs energia, és nem szorítja vagy rázza meg a kezét. A másik személy számára úgy érezheti, mintha egy döglött halat tartana valaki keze helyett. A döglött hal kézfogást az alacsony önbecsülés jeleként értelmezik.
3. Kétkezes kézfogás - Ez a politikusok körében népszerű kézfogás, amely a barátságosság, a melegség és a megbízhatóság kifejezésére szolgál.
4. Ujj vice kézfogás - Ez az, amikor az egyik személy az egész kéz helyett a másik ujjaiba kapaszkodik. Bizonytalanságot mutat, és azt, hogy az illető megpróbál távolságot tartani a másiktól.
5. A vezérlő kézfogása - Ha az egyik személy kézfogás közben más irányba húzza a másikat, az azt mutatja, hogy uralkodni akar a másikon.
6. Felső kézzel rázza - Amikor az egyik személy a kezét a másik keze fölé tartja, függőleges helyett vízszintesen, ezzel azt akarja kifejezni, hogy felsőbbrendűnek érzi magát a másiknál.
7. Izzadt kézfogás - Ilyenkor a személynek az idegesség miatt izzad a tenyere.
8. Csontzúzós kézfogás - Ilyenkor az egyik személy túl erősen fogja meg a másik kezét, olyannyira, hogy az fájdalmat okoz a másiknak. Lehet, hogy nem szándékosan történik, de ha igen, akkor ez az agresszió jele.

Kézfogások a világ különböző részein

A kézfogás egyetemes gesztus, de szinte minden országnak és kultúrának van néhány szabálya és tilalma a kézfogás tekintetében.

Afrikában

Afrikában a kézfogás a leggyakoribb módja a köszönésnek, amelyet gyakran mosoly és szemkontaktus kísér. Egyes régiókban az emberek a hosszan tartó és határozott kézfogást részesítik előnyben, és a férfiaknak szokás megvárni, amíg a nők megteszik az első lépést és kezet nyújtanak.

A namíbiaiak a kézfogás közepén szokták összezárni a hüvelykujjukat. Libériában az emberek gyakran csapnak kezet, majd az üdvözlést ujjcsettintéssel fejezik be. Afrika déli és keleti régióiban az emberek úgy fejezik ki tiszteletüket, hogy kézfogás közben a jobb könyöküket a bal kezükkel tartják.

Nyugati országokban

A kézfogás a nyugati országokban pozitívabb gesztusnak számít, mint a kelet-ázsiai országokban. Ez a köszönés általános módja, különösen félinformális és informális alkalmakkor.

Ha valaki először kezet nyújt, a másik személy köteles kezet fogni vele, mivel udvariatlanságnak számítana, ha nem tenné. A kézfogáskor nincsenek szabályok a kor- és nemi különbségekre vonatkozóan. A kesztyűs kézfogás udvariatlanságnak számít, ezért aki kesztyűt visel, annak előbb le kell vennie azt.

Japánban

Japánban a kézfogás nem általános üdvözlési mód, mivel a hagyományos üdvözlési forma a meghajlás. Mivel azonban a japánok nem várják el a külföldiektől, hogy ismerjék a meghajlás szabályait, inkább bólogatnak tiszteletből. A túl erős kézfogás és a váll- vagy kézcsapkodás Japánban rendkívül sértőnek és elviselhetetlennek számít.

A Közel-Keleten

A Közel-Keleten az emberek a lágyabb kézfogást részesítik előnyben, és a határozott kézfogást udvariatlanságnak tartják. Egyesek hosszabb ideig fogják a kezüket, hogy kifejezzék tiszteletüket. Hajlamosak kezet fogni minden alkalommal, amikor találkoznak egymással, és amikor elhagyják a másik személyt. A férfiak és nők közötti kézfogást nem bátorítják az iszlám népek országaiban.

Latin-Amerikában

A latin-amerikaiak és a brazilok az első találkozáskor a határozott kézfogást részesítik előnyben. Ha jól érzik magukat a másik emberrel, néha megölelik vagy arcon csókolják az illetőt kézfogás nélkül.

Thaiföldön

Japánhoz hasonlóan a kézfogás a thaiföldiek körében is szokatlan, akik a wai' , tenyerüket összecsukva, mint az imádságban, és helyette meghajolnak. A legtöbb ember kényelmetlenül érzi magát a kézfogás közben, és néhányan még sértőnek is találhatják.

Kínában

Kínában a kézfogás előtt gyakran figyelembe veszik az életkort. Általában az idősebb embereket üdvözlik először kézfogással, a tisztelet miatt. A kínaiak általában a gyenge kézfogást részesítik előnyben, és a kezdeti kézfogás után gyakran egy kis ideig tartják a másik kezét.

A kézfogás szimbolikája

Mint korábban említettük, a kézfogás először a másik ember iránti békés szándék kifejezésére szolgált. Az ókori görögök gyakran ábrázolták sírköveken (vagy stele ). Az ábrázolásokon az emberek kezet fogtak családtagjaikkal, búcsút vettek egymástól. Ez jelezte az örök köteléket, amelyet életükben és halálukban is megosztottak.

Az ókori Rómában a kézfogás a hűség szimbóluma volt, és barátság A kézfogásuk inkább karfogás volt, amely egymás alkarját fogta meg. Ez lehetőséget adott arra, hogy ellenőrizzék, hogy valamelyikük nem rejt-e kést vagy bármilyen más fegyvert az ingujjában. A kézfogás egy szent kötelék vagy szövetség megpecsételését jelképezte, és gyakran a tisztelet jelképének tekintették.

A kézfogás még ma is hagyományos társadalmi szokás, a tisztelet és a hűség jele. Az emberek általában kezet ráznak, hogy kifejezzék hálájukat, gratuláljanak vagy köszöntsenek valakit, akivel először találkoznak.

Befejezés

Manapság sokan inkább nem ráznak kezet, mert félnek a betegségektől és a vírusoktól. Nemzetközi helyzetekben azonban a kézfogás rendkívül gyakori és udvarias módja a köszönésnek. Az emberek általában hajlamosak észrevenni, ha valaki nem hajlandó kezet fogni velük, mivel ez udvariatlanságnak és tiszteletlenségnek számít.