Az önmegtartóztatás és a cölibátus az egyik legszemélyesebb döntés, amit meghozhatsz. Bár a két kifejezést gyakran felváltva használják, valójában különböző jelentéssel bírnak.

Az önmegtartóztatás egy tág fogalom, amely bizonyos élvezetektől, mint például az alkoholtól, a drogoktól, bizonyos ételektől és a szextől való önkéntes tartózkodást vagy távolmaradást jelent. A cölibátus ezzel szemben a szexre és a házasságra vonatkozik. Ebben a cikkben a szexuális önmegtartóztatással és a cölibátussal foglalkozunk.

Miért tartózkodjon vagy maradjon szexuálisan cölibátusban?

A szexuális vágyak ellenőrzésének témáját általában óvatosan és tétován kezelik, mivel számos ellentmondásos ideológia és kutatás foglalkozik a témához kapcsolódó előnyökkel és hátrányokkal. Wh tartózkodj vagy cölibátust?

Míg egyes pszichológusok arra esküsznek, hogy a gyakori szex létfontosságú az agy termelékenységéhez, az immunitáshoz és a hangulat javulásához, mások úgy vélik, hogy a szexuális tevékenységtől való tartózkodás idővel fokozza a pozitív gondolatokat és a memória erejét. Az utóbbiak azt tanácsolják, hogy a szexuális tevékenységtől való tartózkodás egy terápiás folyamat, amely az önbecsülés javítását és az érzelmek feletti kontroll megszerzését szolgálja. A kontroll megszerzéseaz érzelmek felett, következésképpen növeli a mentális erőt, energiát és képességet ad a vágyak irányítására, és felemeli nemes énedet.

Számos oka van annak, hogy miért dönthetsz az önmegtartóztatás vagy a cölibátus mellett. Ezek mind mélyen személyes okok. Fontos megjegyezni azt is, hogy akkor is dönthetsz az önmegtartóztatás vagy a cölibátus mellett, ha korábban már részt vettél szexuális tevékenységekben.

Mi az önmegtartóztatás?

Az önmegtartóztatás az a döntés, hogy egy meghatározott ideig nem vesznek részt szexuális tevékenységekben. Néhány ember számára az önmegtartóztatás csak a behatolásra korlátozódik. E csoport számára a többi szexuális tevékenység, például a csók, az érintés és a maszturbáció megengedett.

Mások számára azonban az önmegtartóztatás azt jelenti, hogy egy bizonyos ideig teljesen tartózkodnak minden szexuális tevékenységtől.

Az alábbiakban bemutatunk néhány okot, amiért az emberek az önmegtartóztatást választják:

• Pszichológiai okok

A szexuális együttlét kötöttségekkel jár. Ez egy mély intimitás, amely erős érzelmeket ébreszt, valamint oxitocin és dopamin felszabadulását, amelyek mindkettő függőséget okozhat. Az önmegtartóztatás ezért jó módszer az olyan pszichológiai problémák megfékezésére, mint a szexfüggőség, valamint a maszturbáció és a pornográfia függősége.

A szexuális tevékenységektől való tartózkodás továbbá segít feldolgozni a szexuális kapcsolatok negatív aspektusait, például a szorongást, az elutasítást és az üresség érzését. Az önmegtartóztatás különösen gyógyító hatású, ha szexuális támadás után gyakoroljuk.

• Orvosi okok

A szexuális úton terjedő betegségek elkerülésének egyetlen biztos módja az önmegtartóztatás. Egyes esetekben az emberek betegség idején orvosi utasításra tartózkodnak.

• Szociális okok

Egyes kultúrák szigorúan tiltják a házasság előtti és a házasságon kívüli szexet. Valójában csak az 1960-as évek szexuális forradalmával vált a nyugati világ elfogadóvá a házasság előtti szex iránt.

Egyes kultúrákban azonban a házasság előtti és házasságon kívüli szexet még mindig erkölcstelenségnek tekintik, ezért egyesek az önmegtartóztatást választják.

• Pénzügyi okok

Akár hiszi, akár nem, van összefüggés az önmegtartóztatás és az anyagi szabadság között. Egyesek az óvszerekkel és más családtervezési módszerekkel kapcsolatos költségek miatt választják az önmegtartóztatást.

Ehhez az okhoz kapcsolódik az a tény, hogy mások azért döntenek az önmegtartóztatás mellett, mert nem állnak készen a gyermekneveléssel járó költségek viselésére.

• Vallási okok

Az olyan vallások, mint az iszlám, a hinduizmus, a judaizmus, a buddhizmus és a kereszténység elítélik a házasság előtti szexet, ezért a hívők úgy dönthetnek, hogy házasságkötésig tartózkodnak a nemi élettől.

A házasságban élők is dönthetnek úgy, hogy tartózkodnak a nemi élettől, amikor imában böjtölnek. Vallási szempontból az önmegtartóztatást úgy tekintik, mint egy olyan módot, amely a hívőt a vágyakozás korlátai fölé emeli, és képessé teszi arra, hogy egy ideálisabb utat válasszon.

Mi a cölibátus?

A cölibátus olyan fogadalom, amely arra vonatkozik, hogy tartózkodik minden szexuális tevékenységtől és szexuális jelenettől, beleértve a házasságtól való élethosszig tartó távolmaradást is.

A cölibátus legfőbb lényege a tiszta test és lélek megőrzése, amely teljesítményt a szexuális tevékenység könnyen veszélyeztetheti. A cölibátust főként vallási okokból gyakorolják, különösen a vallási vezetők, akik életüket Isten és az emberek szolgálatának szentelik.

Ebben az esetben úgy tartják, hogy a nemi élettől és a családi élettől való tartózkodás lehetővé teszi az isteni szolgálathoz szükséges szabadságot és szellemi teret. Ha vallási okokból gyakorolják, a cölibátus nagyszerű módja annak, hogy elkerüljék a kéjvágy bűnét, amelyről úgy tartják, hogy nagy káoszt okozhat.

A cölibátus mögött nem a vallás az egyetlen ok. Néha az emberek úgy döntenek, hogy teljesen tartózkodnak a szexuális tevékenységektől, hogy idejüket, erőfeszítéseiket és energiájukat életük más területeire összpontosíthassák, mint például a karrier, a misszió, a barátság, egy gondozásra szoruló családtag, vagy egyszerűen csak a jólétük folyamatos ápolása.

A cölibátust több vallás is megköveteli, de a legelterjedtebb a római katolikus egyház, amely az első keresztény egyházként is ismert, és amelyből más egyházak is kiváltak.

Felmerül a kérdés, hogy mikor és hogyan vált a cölibátus követelménnyé, amikor Jézus tanításai nem erőltették azt, és a tanítványok köztudottan házasok voltak? A következő három nézőpont és hagyomány játszott nagy szerepet a cölibátus vallásokban való elterjedésében.

• A zsidó tisztulási rituálék

A papoknak és a levitáknak, akik a hagyományos zsidó vezetők voltak, nagyon tisztának kellett lenniük, mielőtt a templomi kötelességeket teljesítették. Úgy gondolták, hogy ezt a tisztaságot olyan dolgok szennyezik be, mint a betegségek, a menstruációs vér, a testi ürülékek és... kitaláltad, a szex. Ezért tartózkodniuk kellett a szexuális tevékenységektől.

• A pogány kultúra

A pogány kultúra, amely szintén nagymértékben beépült a vallásba, a nemi közösülést nagy testi romlásnak tekintette. A pogányok úgy hitték, hogy a szüzesség a tisztaság legnagyobb formája. Az e kultúrából származó papok mély gyűlöletet éreztek a nők és az emberi test iránt, sőt egyesek még ki is kasztráltatták magukat, hogy teljesen elkerüljék a test kísértéseit.

• A gonosz filozófiai problémája

Ez a manicheista kultúrából kölcsönzött világnézet a nőket és a szexet tekintette minden rossz gyökerének.

A hippói Augustinus püspök, aki eredetileg a manicheista kultúrkörből származott, bevezette azt a felfogást, hogy az Édenkertben az eredendő bűn a szexuális bűn volt. Tanítása szerint a szexuális élvezet egyenlő volt a nőkkel, akik viszont egyenlőek voltak a gonosszal.

Ez a három szemlélet utat talált a vallásokba, és bár a fogalom eredete feledésbe merült, a cölibátust különböző vallások elfogadták, és ma is használják.

Záró gondolatok az önmegtartóztatásról és a cölibátusról

Az önmegtartóztatás és a cölibátus gyakorlásának előnyeit nem lehet tagadni. Ugyanakkor a koncepcióhoz hátrányok is kapcsolódnak, mint például a magányosság és az elszigeteltség érzése, valamint az élet olyan fontos aspektusainak figyelmen kívül hagyása, mint a házasság és a család.

Mint már említettük, az önmegtartóztatás és a cölibátus nagyon is személyes döntés. Amíg elvégezted a kutatásodat és átgondoltad, addig szabadon élvezheted a szünetet vagy a végtelen megkönnyebbülést a húsvér test örömei alól.

Fontos, hogy már a kezdetektől fogva megszabd a határaidat, hogy ne kerülj visszaesésbe. Hacsak nem akarsz.