Top 20 ma is használt ókori egyiptomi találmány és felfedezés

  • Ossza Meg Ezt
Stephen Reese

    Az ókori egyiptomi civilizáció Felső- és Alsó-Egyiptom egyesülése után, mintegy 5000 évvel ezelőtt indult gyors fejlődésnek. Több dinasztia és számos különböző király uralkodott, akik maradandó nyomokat hagytak a világnak ezen a területén.

    A kreativitás és a tudomány a belső stabilitás hosszú időszakaiban virágzott, ami alapvető volt a kereskedelem fejlődéséhez. A kereskedelem hozta meg a szükséges kulturális és eszmei cserét ahhoz, hogy Egyiptom az innováció egyik legfontosabb központjává váljon.

    Ebben a cikkben az ókori Egyiptom 20 legjobb találmányát vesszük górcső alá, amelyek a civilizáció fejlődéséhez vezettek. Ezek közül sok még ma is használatban van.

    Papyrus

    Az ókori egyiptomiak i.e. 3000 körül kifejlesztették és tökéletesítették azt a mesterséget, hogy vékony növényi pépből olyan lapokat készítsenek, amelyekre írni lehetett. A Nílus partján termő növényfaj, a papirusz magját használták.

    A papirusz növények magját vékony csíkokra vágták, amelyeket aztán vízbe áztattak, hogy a rostok megpuhuljanak és kitáguljanak. Ezeket a csíkokat aztán egymásra helyezték, amíg nedves papírszerű formát nem kaptak.

    Az egyiptomiak ezután kinyomkodták a nedves lepedőket, és hagyták megszáradni, ami a meleg és száraz éghajlat miatt kevés időt vett igénybe.

    A papirusz valamivel keményebb volt, mint a mai papír, és textúrája inkább a műanyagéhoz hasonlított. Jó minőségű és meglehetősen tartós volt. Ezért sok papiruszból készült ókori egyiptomi tekercs a mai napig fennmaradt.

    Tinta

    A tintát az ókori Egyiptomban találták fel, már i. e. 2500-ban. Az egyiptomiak egyszerű módon, kevés idő- és fáradságráfordítással akarták dokumentálni gondolataikat és ötleteiket. Az első tintát úgy készítették, hogy fát vagy olajat égettek, és az így kapott keveréket vízzel keverték össze.

    Később különböző pigmenteket és ásványi anyagokat kezdtek el vízzel összekeverni, hogy nagyon sűrű pasztát hozzanak létre, amelyet aztán papiruszra való íráshoz használtak tollal vagy ecsettel. Idővel különböző színű tintákat tudtak kifejleszteni, mint a vörös, kék és a kék tinta. zöld .

    A főszöveg írásához jellemzően fekete tintát használtak, míg a fontos szavak vagy címszavak kiemelésére pirosat. A többi színt többnyire rajzokhoz használták.

    Vízikerekek

    Mint minden más mezőgazdasági társadalom, az egyiptomiak is függöttek a tiszta víz megbízható ellátásától a terményeik és az állatállományuk számára. Vízkutak már sok évezred óta léteztek a világon, de az egyiptomiak feltaláltak egy mechanikus eszközt, amely ellensúlyt használt a víz szivattyúzására a gödrökből. A vízkerekeket egy hosszú rúdhoz erősítették, amelynek egyik végén egy súly volt, a másik végén pedig egy vödör, az ún. shadoofs .

    Az egyiptomiak a vödröt a vizes kutakba vagy közvetlenül a Nílusba dobták, és a vízkerekek segítségével emelték fel. Ökörökkel lengették a rudat, hogy a vizet ki lehessen üríteni a keskeny csatornákba, amelyekkel a terményeket öntözték. Ez egy okos rendszer volt, és olyan jól működött, hogy ha Egyiptomban a Nílus mentén utazik az ember, láthatja a helyieket, akik az árnyékolókban dolgoznak, és vizet öntenek acsatornák.

    Öntözőrendszerek

    Az egyiptomiak a Nílus vizét különböző célokra használták, és ehhez öntözőrendszereket fejlesztettek ki. Az öntözés legkorábbi ismert gyakorlata Egyiptomban még a legkorábbi ismert egyiptomi dinasztiák előtt is ismert volt.

    Bár a mezopotámiaiak is gyakorolták az öntözést, az ókori egyiptomiak egy nagyon különleges rendszert használtak, az ún. medence öntözés Ez a rendszer lehetővé tette számukra, hogy a Nílus rendszeres áradásait a mezőgazdasági szükségleteik kielégítésére irányítsák. medence A medence sokkal tovább tartotta a vizet, mint ahogy az a természetben maradt volna, ami lehetővé tette, hogy a föld jól telítődjön.

    Az egyiptomiak mesterien tudták szabályozni a víz áramlását, és az áradásokat arra használták, hogy termékeny iszapot hozzanak, amely a földjeik felszínén leülepedett, és javította a talajt a későbbi ültetéshez.

    Parókák

    Az ókori Egyiptomban mind a férfiak, mind a nők fejét néha kopaszra borotválták, vagy nagyon rövid hajuk volt. Gyakran viseltek parókát a fejük tetején, hogy megvédjék a fejbőrüket a zord napsütéstől és tisztán tartsák.

    A legkorábbi egyiptomi parókák, amelyek i.e. 2700-ra datálhatók, többnyire emberi hajból készültek. Voltak azonban olcsóbb helyettesítő anyagok is, mint például gyapjú és pálmalevélszálak. Az egyiptomiak méhviaszt vagy zsírt használtak, hogy a parókát a fejükön rögzítsék.

    Idővel a parókakészítés művészete egyre kifinomultabbá vált. A parókák a rangot, a vallási vallásosságot és a társadalmi státuszt jelezték. Az egyiptomiak elkezdték díszíteni őket, és különböző alkalmakra különböző típusú parókákat készítettek.

    Diplomácia

    A történelem legkorábbi ismert békeszerződését Egyiptomban kötötték II. Ramszesz fáraó és II. Muwatali hettita király között. A Kr. e. 1 274 körül keltezett szerződés a kádesi csata után készült, amelyet a mai Szíria területén vívtak.

    Az egész levantei térség akkoriban a nagyhatalmak közötti csatatér volt. A békeszerződés annak a ténynek volt köszönhető, hogy mindkét fél több mint négynapos harc után győzelmet aratott.

    Mivel a háború elhúzódni látszott, a két vezető számára világossá vált, hogy a további konfliktus senkinek sem garantálja a győzelmet, és nagyon sokba kerülhet.

    Ennek eredményeképpen az ellenségeskedések a békeszerződéssel értek véget, amely néhány figyelemre méltó normát állított fel. Elsősorban azt a gyakorlatot teremtette meg, hogy a két állam közötti békeszerződéseket mindkét nyelven kell megkötni.

    Kertek

    Nem egészen világos, hogy mikor jelentek meg először a kertek Egyiptomban. Néhány egyiptomi sírfestmény a Kr. e. 16. századból díszes kerteket ábrázol, amelyeken lótusz tavacskák, amelyeket sorokban vesznek körül pálmák és akácok.

    A legkorábbi egyiptomi kertek valószínűleg egyszerű zöldség- és gyümölcsöskertekként kezdődtek. Ahogy az ország egyre gazdagodott, ezekből mindenféle virágokkal, díszítő bútorokkal, árnyékot adó fákkal, bonyolult medencékkel és szökőkutakkal ellátott díszkertek alakultak ki.

    Türkiz ékszerek

    A türkiz ékszereket először Egyiptomban találták fel, és az ókori egyiptomi sírokból feltárt bizonyítékok szerint Kr. e. 3000-re datálható.

    Az egyiptomiak nagyon kedvelték a türkizt, és különféle ékszerekhez használták. Gyűrűkbe és arany nyakláncokba foglalták, de intarziaként vagy szkarabeuszokba vésve is használták. A türkiz az egyiptomi fáraók kedvenc színei közé tartozott, akik gyakran viseltek ezzel a drágakővel kirakott nehéz ékszereket.

    Türkizt Egyiptom egész területén bányásztak, és az első türkizbányák már az első egyiptomi dinasztia idején, i.e. 3000-ben megkezdték működésüket. Idővel az észak-egyiptomi Sínai-félszigetet a türkizkék ország , mert a legtöbb bánya ennek a drágakőnek a bányái ott voltak...

    Fogkrém

    Az egyiptomiak a fogkrém legkorábbi ismert használói, mivel nagyra értékelték a tisztaságot és a száj egészségét. Úgy vélik, hogy i. e. 5000 körül kezdték el használni a fogkrémet, jóval azelőtt, hogy a kínaiak feltalálták volna a fogkefét.

    Az egyiptomi fogkrém olyan porból készült, amely ökörpata őrölt hamuját, tojáshéjat, kősót és borsot tartalmazott. Néhányat szárított íriszvirágból és mentából készítettek, ami kellemes illatot adott nekik. A porokat vízzel finom pasztává keverték, majd ugyanúgy használták, mint a mai fogkrémet.

    Bowling

    Az ókori egyiptomiak valószínűleg az egyik legkorábbi népek közé tartoztak, amelyről ismert volt, hogy sportot űzött, és a teke is ezek közé tartozott. Az egyiptomi sírok falain talált, már i. e. 5200-ra datált műalkotások alapján a teke az ókori Egyiptomból eredeztethető, i. e. 5000 körüli időből.

    A bowling valószínűleg meglehetősen népszerű játék volt az ókori Egyiptomban. Nagy köveket gurítottak egy sáv mentén különböző tárgyakhoz azzal a céllal, hogy ezeket a tárgyakat felborítsák. Idővel a játék módosult, és ma már a bowlingnak számos változata létezik a világon.

    Méhészet

    Egyes források szerint a méhészkedést először az ókori Egyiptomban gyakorolták, és a legkorábbi bizonyítékok erre a gyakorlatra az V. dinasztiából származnak. Az egyiptomiak szerették a méheket. méhek Még Tutanhamon király sírjában is találtak méhkaptárakat.

    Az ókori Egyiptom méhészei méheiket csövekben tartották, amelyeket fűből, nádból és vékony pálcikákból készítettek. Ezeket sárral vagy agyaggal tartották össze, majd a forró napon megsütötték, hogy megtartsák az alakjukat. Az i. e. 2422-ből származó művészeti alkotásokon egyiptomi munkások füstöt fújnak a méhkaptárakba, hogy mézet nyerjenek.

    Élelmiszer sütése

    Az ételek sütésének gyakorlata először i. e. 2500 körül kezdődött az ókori Egyiptomban. Az egyiptomiak különböző főzési módokat alkalmaztak, köztük a főzést, sütést, pörkölést, grillezést és sütést, és hamarosan elkezdték az ételek sütését különböző típusú olajokkal. A legnépszerűbb olajok, amelyeket sütéshez használtak, a salátamag-, a sáfrány-, a bab-, a szezám-, az olíva- és a kókuszolaj voltak. Állati zsírt is használtak sütéshez.

    Írás - Hieroglifák

    Az írást, az emberiség egyik legnagyobb találmányát, egymástól függetlenül, egymástól eltérő időben, körülbelül négy különböző helyen találták fel. Ezek a helyek közé tartozik Mezopotámia, Egyiptom, Mezoamerika és Kína. Az egyiptomiaknak volt egy hieroglifákat használó írásrendszere, amelyet már az i. e. 4. évezredben kifejlesztettek. Az egyiptomi hieroglifarendszer a korábbi művészi alkotások alapján alakult ki és fejlődött tovább.Egyiptom hagyományai, amelyek még az írásbeliség előtti időkből származnak.

    A hieroglifák a képírás egy olyan formája, amely figurális ideogramokat használ, amelyek többsége hangokat vagy fonémákat ábrázolt. Az egyiptomiak használták először ezt az írásrendszert a templomok falára festett vagy vésett feliratokhoz. Általánosan elfogadott, hogy a hieroglifikus írás kifejlesztése segítette az egyiptomi civilizáció megalapozását.

    Rendőrség

    A bűnüldözés, vagyis a rendőrség először Egyiptomban jelent meg i. e. 3000 körül. Az első rendőrök feladata volt a Níluson való járőrözés és a hajók védelme a tolvajoktól.

    A bűnüldözés nem reagált minden bűncselekményre Egyiptomban, és a legaktívabb a folyami kereskedelem védelmében volt, biztosítva annak zavartalanságát. A Nílus menti kereskedelem védelmét az ország fennmaradása szempontjából kiemelkedően fontosnak tartották, és a rendőrségnek fokozott szerepe volt a társadalomban.

    Kezdetben nomád törzseket alkalmaztak a folyón való őrzésre, majd végül a rendőrség átvette a védelem más területeit is, mint például a határőrizetet, a fáraó javainak őrzését és a fővárosok őrzését.

    Nyilvántartás

    Az egyiptomiak aprólékosan feljegyezték történelmüket, különösen a sok különböző dinasztiájuk történetét. Közismertek voltak arról, hogy létrehozták az ún. királylisták és mindent leírtak, amit csak tudtak az uralkodóikról és a népükről.

    Az egyiptomi feljegyzések első példái már i. e. 3000-re nyúlnak vissza. Az első királylista szerzője megpróbálta feljegyezni a különböző egyiptomi dinasztiák évenkénti jelentős eseményeit, valamint a Nílus magasságát és az egyes évek során bekövetkezett természeti katasztrófákat.

    Gyógyszerek

    Az egyiptomi civilizáció, akárcsak a legtöbb más, ugyanebben az időben létező civilizáció, hitt abban, hogy a betegségek az istenektől származnak, és azokat rituálékkal és mágiával kell kezelni. Ennek eredményeképpen a gyógyszereket a papok, súlyos betegségek esetén pedig az ördögűzők számára tartották fenn.

    Idővel azonban az egyiptomi orvosi gyakorlat gyorsan fejlődni kezdett, és a vallási rituálék mellett egyre több tudományos módszerrel vezették be a tényleges gyógyszeres kezelést a betegségek gyógyítására.

    Az egyiptomiak abból készítettek gyógyszert, amit a természetes környezetükben találtak, például gyógynövényekből és állati termékekből. A sebészet és a fogászat ügyes formáit is elkezdték alkalmazni.

    Születésszabályozás

    A születésszabályozás legkorábbi formáit az ókori Egyiptomban már i. e. 1850-ben (vagy egyes források szerint i. e. 1550-ben) megtalálták.

    Számos egyiptomi papirusztekercset találtak, amelyekben különböző fogamzásgátló eszközök készítésének utasításait találták meg, amelyekhez akácfa leveleket, szöszöt és mézet használtak. Ezeket egyfajta méhnyakfedő kialakítására használták, amely megakadályozta a spermiumok bejutását a méhbe.

    Ezeket a fogamzásgátló eszközöket, valamint a hüvelybe helyezett, a spermiumok elpusztítására vagy blokkolására szolgáló készítményeket úgy ismerték, hogy pesszáriumok A pesszáriumokat ma is világszerte a fogamzásgátlás egyik formájaként használják.

    Kórházak

    Az ókori egyiptomiaknak tulajdonítják a gyógyszerészet néhány korai formájának gyakorlását és a különböző gyógynövényekből vagy állati termékekből készült legkorábbi gyógyszerek kifejlesztését. Kr. e. 2000 körül létrehozták az első kórházakat, amelyek kezdetleges intézmények voltak a betegek ellátására.

    Ezek az intézmények nem egészen olyanok voltak, mint a ma ismert kórházak, és úgy ismerték őket, mint a az élet házai vagy Per Ankh.

    A korai kórházakban papok és orvosok együtt dolgoztak a betegségek gyógyításán és az életmentésen. Kr. e. 1500 körül a Királyok Völgyében királyi sírokat építő munkásoknak a helyszínen voltak orvosai, akikhez egészségügyi problémáikkal kapcsolatban fordulhattak.

    Asztalok és egyéb bútortípusok

    Az ókori világban nem volt ritka, hogy az emberek egyszerűen a földön ültek, vagy kis, kezdetleges zsámolyokat, köveket és kezdetleges padokat használtak ülőhelyként.

    Az ókori Egyiptomban az asztalosok az i. e. 3. század közepe táján kezdtek bútorokat fejleszteni. Az első bútordarabok fából készült lábakon álló székek és asztalok voltak. Idővel a kézművesség tovább fejlődött, egyre díszesebbé és összetettebbé vált. Díszes mintákat és formákat faragtak a fába, és az asztalosok a padlótól magasabbra álló bútorokat készítettek.

    Az asztalok a legnépszerűbb bútordarabok közé tartoztak, és az egyiptomiak étkezésre és különböző más tevékenységekre kezdték használni őket. Amikor az asztalosmesterség megjelent, a székek és asztalok státuszszimbólumnak számítottak. Ezek a korai bútordarabok csak a leggazdagabb egyiptomiak számára voltak fenntartva. A legértékesebb bútor a karfás szék volt.

    Smink

    A kozmetikumok és a smink legkorábbi formája az ókori Egyiptomban jelent meg, és csaknem 4000 évvel ezelőttre tehető.

    A sminkelés divatja elterjedt, és mind a férfiak, mind a nők szívesen emelték ki vele az arcukat. Az egyiptomiak hennát és vörös okkert használtak a kezükre és az arcukra. Szintén szívesen húztak vastag fekete vonalakat kohollal, ami egyedi megjelenést kölcsönzött nekik.

    A zöld volt az egyik legnépszerűbb és legdivatosabb sminkszín Egyiptomban. A zöld szemfestéket malachitból készítették, és más pigmentekkel együtt használták, hogy lenyűgöző megjelenést hozzanak létre.

    Befejezés

    Az ókori egyiptomiak számos olyan találmányért voltak felelősek, amelyeket a modern világban általánosan használunk és természetesnek veszünk. Találékonyságuk sok szempontból fejlesztette az emberi civilizációt, az orvostudománytól kezdve a kézművességen át a szabadidő eltöltéséig. Ma a legtöbb találmányukat módosították, és továbbra is használják szerte a világon.

    Stephen Reese történész, aki szimbólumokra és mitológiára specializálódott. Számos könyvet írt a témában, munkáit a világ folyóirataiban és folyóirataiban publikálták. Stephen Londonban született és nőtt fel, és mindig is szerette a történelmet. Gyerekként órákat töltött az ősi szövegek áttekintésével és a régi romok feltárásával. Ez késztette arra, hogy történelmi kutatói pályára lépjen. Istvánt a szimbólumok és a mitológia iránti rajongása abból a meggyőződéséből fakad, hogy ezek jelentik az emberi kultúra alapját. Úgy véli, hogy ezen mítoszok és legendák megértésével jobban megérthetjük önmagunkat és világunkat.