Olaszország szimbólumai és jelentésük

  • Ossza Meg Ezt
Stephen Reese

    Olaszország, hosszú történelmével és gazdag kultúrájával számos szimbólumot hozott létre, amelyek továbbra is hatással vannak a modern társadalomra. Míg ezek közül néhány hivatalos vagy nemzeti szimbólum, mások a görög mitológiából származnak. Ezeket hivatalos kontextusokban, műalkotásokban, ékszerekben és logókban használják, az olasz örökség reprezentációjaként. Ebben a cikkben néhányat veszünk szemügyre a legnépszerűbb olasz szimbólumok közül, aa mögöttük álló történelmet és azt, hogy mitől fontosak.

    Olaszország nemzeti szimbólumai

    • Nemzeti ünnep : Festa Della Repubblica június 2-án, a köztársaság kezdetének és a monarchia végének emlékére.
    • Nemzeti valuta: Az 1861 óta használatos líra
    • Nemzeti színek: Zöld, fehér és piros
    • Nemzeti fa: Olajfa és tölgyfa
    • Nemzeti virág: Lily
    • Nemzeti állat: Wolf (nem hivatalos)
    • Nemzeti madár: Veréb
    • Nemzeti étel: Ragu Alla Bolognese, vagy egyszerűen csak - Bolognese
    • Nemzeti Édes: Tiramisu

    Olaszország zászlaja

    Az olasz zászlót a francia zászló ihlette, amelynek színei a francia zászlóból származnak. A francia zászló kék színe helyett azonban a milánói polgárőrség zöld színét használták. 1797 óta az olasz zászló tervét többször is módosították. 1946-ban a ma ismert egyszerű trikolor zászlót fogadták el az Olasz Köztársaság nemzeti lobogójaként.

    A zászló három egyforma méretű sávból áll, három fő színben: fehér, zöld és piros. A színeknek különböző értelmezései vannak az alábbiak szerint:

    • Zöld : az ország dombjai és síkságai
    • Red : a háborúk vérontása az egyesítés és a függetlenség idején
    • Fehér : a hófödte hegyek

    A színek második értelmezése inkább vallási szempontból történik, és azt állítja, hogy a három szín három teológiai erényt jelképez:

    • Zöld a reményt képviseli
    • Red jótékonysági célokat képvisel
    • Fehér a hitet képviseli

    Stella d'Italia

    A fehér, ötágú csillag, a Stella d'Italia Olaszország egyik legrégebbi nemzeti jelképe, amely az ókori Görögországig nyúlik vissza. A csillagról azt mondják, hogy metaforikusan az olasz félsziget fényes sorsát jelképezi, és több évszázadon át képviselte azt.

    A csillagot már a 16. században elkezdték összekapcsolni az Italia turritával, az ország mint nemzet megszemélyesítésével, majd a 20. század közepén Olaszország jelképének fontos részévé tették.

    Olaszország emblémája

    Forrás

    Az olasz embléma a fehér ötágú csillagból, vagy Stella d'Italia , amely egy öt küllős fogaskerék felett helyezkedik el. Bal oldalán egy olajág, jobb oldalán pedig egy tölgyfaág található. A két ágat egy vörös szalag köti össze, amelyen a "REPVBBLICA ITALIANA" (Olasz Köztársaság) felirat olvasható. Ezt az emblémát az olasz kormány széles körben használja.

    A csillag az ország megszemélyesítésével kapcsolatos, a fogaskerék pedig a munkát szimbolizálja, az olasz alkotmányos charta első cikkelyét képviseli, amely szerint Olaszország a munkára épülő demokratikus köztársaság".

    A tölgyfaág az olasz nép méltóságát és erejét szimbolizálja, míg az olajág a nemzet béke iránti vágyát jelképezi, amely a nemzetközi testvériséget és a belső egyetértést egyaránt magában foglalja.

    Az olasz kokárda

    Az olasz kokárda az ország egyik legfontosabb nemzeti dísze, amely a zászló három színét tartalmazza. A kokárda a "plissage" (pliszírozás) technikájával készül, így a dísz gyűrött hatású, a zöld a közepén, a fehér kívül, a piros pedig a szélén.

    A trikolór kokárda az olasz légierő jelképe, és gyakran látható az olasz kupát tartó sportcsapatok hálójára varrva. 1848-ban a szardíniai királyi hadsereg (későbbi nevén az olasz királyi hadsereg) egyes tagjainak egyenruháján is használták, 1948 januárjában pedig az Olasz Demokratikus Köztársaság megszületésével nemzeti díszítménnyé vált.

    Eperfa

    A 19. században az eperfát Olaszország egyik nemzeti szimbólumának tekintették. 1861-ben, az olasz egyesülésért indított mozgalom, a Risorgimento idején, amely az Olasz Királyság megalakulásához vezetett.

    Az eperfa őszi színei (zöld levelek, piros bogyók és fehér virágok) az olasz zászlóban is megtalálhatók, ezért nevezik "Olaszország nemzeti fájának".

    Giovanni Pascoli olasz költő az eperfának szentelt verset írt. Ebben utal Pallas herceg történetére, akit Turnus király ölt meg. A latin Aeneis című költeményben olvasható történet szerint Pallas egy eperfa ágain pózolt. Később őt tekintették az első "olaszországi nemzeti mártírnak".

    Italia turrita

    Forrás

    Az Italia turrita, egy fiatal nőt ábrázoló szobor, aki egy látszólag búzakoszorút tart a kezében, a feje körül pedig egy falkoronával, az olasz nemzet és a nép megszemélyesítőjeként híres. A korona az ország városi történelmét jelképezi, a búza pedig a termékenységet, ugyanakkor az ország mezőgazdasági gazdaságát is.

    A szobor Olaszország egyik nemzeti szimbólumaként híres, és az évszázadok során a művészetben, az irodalomban és a politikában is sokszor ábrázolták, valamint számos nemzeti kontextusban, például érméken, emlékműveken, útleveleken és nemrégiben a nemzeti személyi igazolványon is szerepelt.

    Szürke farkas (Canis Lupus Italicus)

    Bár vita folyik Olaszország nemzeti állatáról, a nem hivatalos jelképnek a szürke farkast (más néven apennini farkast) tekintik. Ezek az állatok az olasz Appennini-hegységben élnek, és a terület domináns vadállatai és egyetlen nagyragadozói.

    A legenda szerint egy nőstény szürke farkas szoptatta Romulust és Remust, akik végül Rómát alapították. A szürke farkast tehát fontos elemnek tekintik az alapító mítoszok Itáliában. Ma a szürke farkasok száma egyre csökken, így veszélyeztetett fajnak számítanak.

    Capitoliumi Farkas

    A kapitóliumi farkas egy bronzszobor, amely egy farkaslányt ábrázol, és az emberi ikreket, Remust és Romulust szoptatja, Róma megalapítását ábrázolva.

    A legenda szerint a szoptatós ikreket a farkasasszony mentette meg és nevelte fel. Romulus végül megölte testvérét, Remust, és megalapította Róma városát, amely az ő nevét viseli.

    A híres kapitóliumi farkas képe gyakran megtalálható szobrokban, táblákon, logókon, zászlókon és épületszobrokban, és Olaszországban nagy tiszteletnek örvendő ikon.

    Aquila

    Aquila A sas latinul sast jelentett, és az ókori Rómában hihetetlenül fontos szimbólum volt. A római légió zászlaja volt, amelyet a "aquilifereknek" nevezett légiósok viseltek.

    Az Aquila nagy jelentőséggel bírt a katonák számára, és a légiójuk jelképe volt. Nagy erőfeszítéseket tettek, hogy megvédjék a sas zászlaját, és visszaszerezzék, ha az valaha is elveszett a csatában, ami a legnagyobb megaláztatásnak számított.

    Egyes európai országok és kultúrák zászlaján még ma is az Aquilához hasonló sasok szerepelnek, némelyikük a hatalmas Római Birodalom leszármazottja.

    Globus (The Globe)

    A Globus mindenütt jelen lévő szimbólum Rómában, szobrokon és érméken szerepelt az egész Római Birodalomban. Sok szoboron a császár kezében vagy lába alatt ábrázolták a Globust, amely a meghódított római területek feletti uralmat jelképezi. A Globus a gömb alakú Földet és a világegyetemet is jelképezi. A római istenségeket, különösen Jupitert, gyakran ábrázolták úgy, hogy kezében egy földgömböt tartanak, vagy lépkednek vele.mindkettő az istenek végső hatalmát jelképezi a föld felett.

    Róma kereszténnyé válásával a Globus szimbólumát úgy alakították át, hogy egy keresztet helyezzenek rá. Ez a jelkép az úgynevezett a Globus Cruciger és a kereszténység elterjedését jelképezte az egész világon.

    Michelangelo Dávidja

    A reneszánsz remekműveként ismert Dávid márványszobrát Michelangelo olasz művész készítette valahol 1501 és 1504 között. A szobor a Góliát óriással való harcra készülő, feszült Dávid ábrázolásáról híres.

    A Dávid-szobor ma a világ egyik legelismertebb reneszánsz szobra, amelyet leginkább a fiatalos szépség és erő szimbólumaként tartanak számon. Az olaszországi Firenzében található Academia Galériában található.

    Babérkoszorú

    A babérkoszorú Apollón, a görög Napisten, akit gyakran ábrázolnak babérkoszorúval a fején. A koszorút az olyan atlétikai versenyek győztesei kapták, mint az ókori olimpiai játékok.

    Rómában a babérkoszorúk a harci győzelem jelképei voltak, amelyeket a parancsnok diadalának és sikerének megkoronázására használtak. Az ókori koszorúk gyakran ábrázolták a egy patkó alakúak, míg a modernek teljes gyűrűk.

    Néha a babérkoszorút a heraldikában pajzsként vagy töltésként használják. Az amerikai cserkészeknél "szolgálati koszorúnak" nevezik, és a szolgálat iránti elkötelezettséget jelképezi.

    Római tóga

    Az ókori Róma jellegzetes ruhadarabja, a római tógát a test köré tekerve és a vállakra terítve, katonai köpenyként viselték. Egy négyszögletű, a páncélzatra terített és közvetlenül a váll fölött egy kapoccsal kialakított, a háború jelképének számító, négyszögletű ruhadarabból állt. Maga a tóga azonban a béke jelképe volt.

    A tóga színe az alkalomtól függött. Sötét színű tógát viseltek temetésen, míg lila tógát a császárok és a győztes hadvezérek. Idővel a tógák díszesebbé váltak, és különböző színeket viseltek a preferenciák szerint.

    Befejezés...

    Az olasz szimbólumok továbbra is széles körben használatosak, és még mindig nagy hatással vannak a populáris kultúrára. Ha többet szeretne megtudni más országokról, nézze meg kapcsolódó cikkeinket.

    Stephen Reese történész, aki szimbólumokra és mitológiára specializálódott. Számos könyvet írt a témában, munkáit a világ folyóirataiban és folyóirataiban publikálták. Stephen Londonban született és nőtt fel, és mindig is szerette a történelmet. Gyerekként órákat töltött az ősi szövegek áttekintésével és a régi romok feltárásával. Ez késztette arra, hogy történelmi kutatói pályára lépjen. Istvánt a szimbólumok és a mitológia iránti rajongása abból a meggyőződéséből fakad, hogy ezek jelentik az emberi kultúra alapját. Úgy véli, hogy ezen mítoszok és legendák megértésével jobban megérthetjük önmagunkat és világunkat.