20 elképesztő tény a Tadzs Mahalról

  • Ossza Meg Ezt
Stephen Reese

    A Tádzs Mahal egy lenyűgöző palota a Yamuna folyó partján, az indiai Agra városában, ahol a 17. század óta áll.

    A világ egyik legfelismerhetőbb épülete, a Tádzs Mahal fontos turisztikai helyszínné vált, mivel emberek milliói özönlenek, hogy megnézzék ennek a gyönyörű palotának a csodálatos építészetét. A Tádzs Mahalt évszázadok óta India egyik legfontosabb építészeti remekművének tartják.

    Íme húsz érdekes tény a Tádzs Mahalról, és arról, hogy mi az, ami miatt világszerte emberek millióinak fantáziáját ragadja meg.

    A Tádzs Mahal építése egy szerelmi történet körül forog.

    A Tádzs Mahal építését Sah Dzsahán rendelte meg, aki azt akarta, hogy az épületet szeretett felesége, Mumtaz Mahal emlékére emeljék, aki ugyanabban az évben halt meg, miután életet adott a sah 14. gyermekének.

    Bár Sah Dzsahánnak egész életében voltak más feleségei is, Mumtaz Mahalhoz nagyon közel állt, mivel ő volt az első felesége. Házasságuk körülbelül 19 évig tartott, és mélyebb és tartalmasabb volt, mint bármely más kapcsolata élete során.

    A Tádzs Mahal 1632 és 1653 között épült. 1648-ban 16 év után fejezték be az épület fő részét, de az építkezés a következő öt évben még folytatódott, amikor az utolsó simításokat végezték el.

    Emiatt a társítás miatt a Taj Mahal egyfajta az örök szerelem szimbóluma és hűség.

    A Taj Mahal név perzsa eredetű.

    A Taj Mahal a perzsa nyelvből kapta a nevét, ahol a Taj azt jelenti, hogy korona és Mahal azt jelenti palota Ez jelzi, hogy az építészet és a szépség csúcsán áll. Érdekes módon azonban a sah feleségét Mumtaz Mahalnak hívták, ami az épület nevének egy második jelentésréteget is ad.

    A Taj Mahal hatalmas kertkomplexummal rendelkezik.

    A Tádzs Mahal körüli kertkomplexum egy 980 láb hosszú mogul kertből áll, amely a földet több különböző virágágyásra és ösvényre osztja. A kerteket a perzsa építészet és kertstílusok ihlették, amelyek a Tádzs Mahal körüli számos tájépítészeti részletben visszhangoznak. A Tádzs Mahal híres a gyönyörű tükröződő medencéjéről is, amely a szerkezet lenyűgöző fordított képét mutatja a tetején.a felszínén.

    A Tádzs Mahal kertjei és parkjai azonban, amelyeket ma látunk, csak árnyéka annak, ahogyan korábban kinéztek. Mielőtt a britek Indiába kerültek, a kertek tele voltak gyümölcsfákkal és rózsákkal. A britek azonban formálisabb megjelenést akartak, kevésbé a színekre és a virágokra koncentrálva, ezért a kerteket megváltoztatták, hogy tükrözzék a brit stílust.

    A Tádzs Mahal fehér márványa visszaveri a fényt.

    A Tádzs Mahal meglehetősen romantikus és költői módon tükrözi a nap hangulatát azáltal, hogy pompás homlokzatán visszatükröződik a napfény. Ez a jelenség naponta többször is előfordul.

    Bár nem erősítették meg, hogy ez volt-e az építők eredeti szándéka, egyes költőibb értelmezések szerint a fényváltás nem céltalan, és a néhai sahnak a felesége halála utáni érzéseit tükrözi.

    A fény változása a reggeli és nappali világos és meleg tónusok és hangulatok átváltását tükrözi az éjszakai sötétkék és lila árnyalatok melankolikus, sötétkék és lilás árnyalataiba.

    A Tadzs Mahal építéséhez 20 000 embert alkalmaztak.

    Több mint 20 000 ember dolgozott a Tádzs Mahal építésén, amelynek befejezése több mint 20 évig tartott. A Tádzs Mahal és annak építése olyan mérnöki teljesítmény volt, amelyet csak a legképzettebb mesteremberek és szakemberek tudtak volna megvalósítani. Sah Dzsahán India minden szegletéből és számos más helyről, például Szíriából, Törökországból, Közép-Ázsiából és Iránból hívott embereket.

    A Tádzs Mahal építésében részt vevő munkások és mesteremberek bőségesen meg lettek fizetve munkájukért. Egy híres városi legenda szerint Sah Dzsahán levágta a teljes munkásság (mintegy 40 000 ember) kezét, hogy soha többé senki ne építsen olyan szép építményt, mint a Tádzs Mahal. Ez azonban nem igaz.

    A falakon drágakövek és kalligráfia látható.

    A Tádzs Mahal falai rendkívül dekoratívak és díszesek. Ezeket a falakat drága- és féldrágakövek díszítik, amelyeket az épület fehér márványába és vörös homokkőjébe ágyazva találunk. A márványban akár 28 különböző típusú kő is található, köztük Sri Lanka-i zafír, tibeti türkiz és afganisztáni lapis lazuli.

    Gyönyörű arab kalligráfia és a Korán versei láthatók mindenütt ezen az építményen, virágmintákkal és féldrágakövekkel berakva.

    Ezek a dísztárgyak önmagukban is mesterműveknek számítanak, és a firenzei hagyományokat és technikákat idézik, ahol a művészek jádét, türkizt és zafírt intarszíroztak a csillogó fehér márványba.

    Sajnos a brit hadsereg sok ilyen dísztárgyat elvitt a Tádzs Mahalból, és soha nem követelték vissza őket. Ez arra utal, hogy a Tádzs Mahal még szebb volt, mint amilyen ma, és eredeti díszei valószínűleg sok látogatót szóhoz sem juttattak.

    Mumtaz Mahal sírja nincs feldíszítve.

    Bár az egész komplexumot drágakövek és csillogó fehér márvány díszíti, gyönyörű kertek és vörös homokkő épületek kontrasztjaként, Mumtaz Mahal sírja nem rendelkezik semmilyen díszítéssel.

    Ennek konkrét oka van, és ez abban rejlik, hogy a muszlim temetkezési szokások szerint a sírok és sírkövek díszítésével való díszítést feleslegesnek, pazarlónak és a hiúság határát súrolónak tartják.

    Ezért Mumtaz Mahal sírja a sah néhai feleségének szerény emlékműve, a síron semmilyen extravagáns díszítés nélkül.

    A Tadzs Mahal nem olyan szimmetrikus, mint gondolnánk.

    Shah Jahan és Mumtaz Mahal sírjai

    A Tadzs Mahalt a tökéletes képi világáért szeretik, amely olyan tökéletesen szimmetrikusnak tűnik, hogy olyan, mintha egy álomból lépett volna elő.

    Ez a szimmetria szándékos volt, és a mesterek nagy gondot fordítottak arra, hogy az egész komplexum tökéletes egyensúlyban és harmóniában szólaljon meg.

    Annak ellenére, hogy látszólag szimmetrikus, van egy dolog, ami kiemelkedik az egész komplexumból, és valahogy megzavarja ezt a gondosan összeállított egyensúlyt. Ez maga Shah Jahan koporsója.

    Shah Jahan 1666-ban bekövetkezett halála után a sírboltot a mauzóleumban helyezték el, megtörve a komplexum tökéletes szimmetriáját.

    A minaretek szándékosan vannak megdöntve.

    Ha elég közelről megnézzük, észrevehetjük, hogy a négy 130 láb magas, toronymagas minaret, amelyek a fő épületegyüttes körül állnak, kissé megdőlnek. Elgondolkodhatunk azon, hogyan dőlhetnek meg ezek a minaretek, hiszen több mint 20 000 mesterember és művész dolgozott a hely tökéletességének biztosításán. Ezt a dőlést egy nagyon különleges céllal végezték.

    A Tádzs Mahal úgy épült, hogy összeomlása esetén Mumtaz Mahal sírja védett és sértetlen maradjon. Ezért a minaretek kissé ferdén állnak, hogy ne essenek rá Mumtaz Mahal kriptájára, biztosítva, hogy sírja állandóan védve legyen.

    Sah Dzsahánnak megtiltották, hogy belépjen a Tádzs Mahalba.

    Sah Dzsahánnak a Mumtázzal kötött házasságából származó fiai kilenc évvel a sah halála előtt elkezdtek harcolni az utódlásért. Észrevették, hogy apjuk beteg, és mindegyikük a saját maga számára akarta biztosítani a trónt. A két fiú közül az egyik került ki győztesen, és ez volt az a fiú, aki mellé Sah Dzsahán nem állt.

    Miután világossá vált, hogy Sah Dzsahán bölcs döntés volt, hogy a trónviszályban vesztes fiú mellé állt, nyilvánvalóan túl késő volt, és a győztes fiú, Aurangzeb megakadályozta, hogy apja valaha is visszaszerezze a hatalmat Agrában.

    A fia egyik döntése az volt, hogy Sah Dzsahán nem léphet be a Tadzs Mahal épületébe.

    Ez azt jelentette, hogy Sah Dzsahán csak a közeli rezidenciájának erkélyeiről figyelhette meg monumentális művét. Az események tragikus fordulata, hogy Sah Dzsahán soha nem látogathatta meg a Tadzs Mahalt, és halála előtt még egyszer utoljára láthatta szeretett Mumtaz sírját.

    A Taj Mahal egy istentiszteleti hely.

    Sokan úgy gondolják, hogy a Tádzs Mahal csupán egy turisztikai célpont, amely évente turisták millióit szolgálja ki, azonban a Tádzs Mahal komplexuma egy mecsettel van felszerelve, amely még mindig működik, és istentiszteleti helyként használják.

    A gyönyörű mecset vörös homokkőből épült, és bonyolult díszítő díszítéseket választott, és tökéletesen szimmetrikus a mekkai szent helyhez képest. Mivel a mecset a komplexum szerves részét képezi, péntekenként az egész hely ima céljából zárva van a látogatók előtt.

    A Tadzs Mahal a háborúk idején álcázva volt.

    A Tádzs Mahal a bombázástól való félelem miatt minden nagyobb háborúban el volt rejtve a pilóták elől, akik esetleg lebombázták volna.

    A második világháború alatt a britek az egész épületet bambusszal fedték be, ami miatt az épület inkább egy bambusztömegnek tűnt, mint építészeti csodának, és megóvta az épületet a brit ellenség bombázási kísérleteitől.

    A Tádzs Mahal csillogó fehér márványa miatt nem túl nehéz észrevenni az épületet, így egy ilyen monumentális építmény elrejtése kihívást jelentett.

    Bár nem tudjuk, hogy valaha is volt-e valódi szándék a Tádzs Mahal felrobbantására, India 1965-ben és 1971-ben a Pakisztán elleni háborúkban továbbra is ezt az álcázási stratégiát alkalmazta.

    Talán ennek a stratégiának köszönhető, hogy a Tadzs Mahal ma is büszkén áll ragyogó fehér márványával.

    Shah Jahan családja a mauzóleum körül volt eltemetve.

    Bár a Tádzs Mahalról a Sah Dzsahán és felesége, Mumtaz Mahal gyönyörű szerelmi történetét ismerjük, a komplexumban a sah más családtagjainak mauzóleumai is találhatók.

    A sah többi felesége és szeretett szolgái a mauzóleumkomplexum körül vannak eltemetve, és ez azért történt, hogy kifejezze tiszteletét a sah életének legfontosabb emberei iránt.

    Mumtaz Mahal és Shah Jahan valójában nem a mauzóleumban vannak eltemetve.

    Különös oka van annak, hogy a mauzóleumokba belépve nem láthatjuk Mumtaz Mahal és Shah Jahan sírját.

    A mólónak emléket állító két márvánnyal és kalligráfiai feliratokkal díszített kenotáfiumot láthat, azonban Shah Jahan és Mumtaz Mahal tényleges sírjai az építmény alatti kamrában találhatók.

    A muszlim hagyományok ugyanis tiltják a sírok túlzott díszítését.

    Az elefántok segítettek a Tádzs Mahal építésében.

    A Tadzs Mahal építésén dolgozó 20 000 mesterember mellett több ezer elefántot szereltek fel, hogy segítsenek a nehéz teher cipelésében és az építőanyagok szállításában. Két évtized alatt több mint 1000 elefántot használtak fel a mérnöki bravúr megvalósításához. Az elefántok segítsége nélkül az építkezés sokkal tovább tartott volna, és valószínűleg módosítani kellett volna a terveket.

    Aggályok merülnek fel a szerkezet épségét illetően.

    A Tádzs Mahal szerkezetéről évszázadokon át úgy gondolták, hogy tökéletesen stabil. A közeli Yamuna folyó eróziója azonban veszélyt jelenthet a Tádzs Mahal szerkezeti épségére. Az ilyen környezeti feltételek folyamatos veszélyt jelenthetnek a szerkezetre.

    2018-ban és 2020-ban két alkalommal is súlyos viharok pusztítottak a Tádzs Mahalban, amelyek szintén károkat okoztak, és félelmet keltettek a régészek és a restaurátorok körében.

    A ragyogó fehér homlokzat szigorúan védett.

    A Tádzs Mahal ragyogó fehér homlokzatát szigorúan őrzik, és semmilyen jármű nem mehet 500 méternél közelebb az épületekhez.

    Ezeket az intézkedéseket azért vezették be, mert a restaurátorok rájöttek, hogy a járművekből származó szennyeződések a fehér márvány felületén megtelepedve okozzák az épület külsejének sötétedését. A fehér márvány sárgulása az e gázok által felszabaduló széntartalomból ered.

    A Taj Mahalt évente mintegy 7 millióan látogatják meg.

    A Tádzs Mahal valószínűleg India legnagyobb turisztikai látványossága, és évente közel 7 millióan látogatják meg. Ez azt jelenti, hogy az idegenforgalmi hatóságoknak szigorúan szemmel kell tartaniuk a beengedett turisták számát, ha meg akarják őrizni az építmény épségét és fenntartani a térség turizmusának fenntarthatóságát.

    Az épületek további károsodástól való megóvása érdekében naponta legfeljebb 40 000 látogatót engednek be a komplexumba. Ahogy a turisták száma tovább nő, további intézkedésekre kerülhet sor az épület védelme érdekében.

    Az UNESCO az indiai kormánnyal szorosan együttműködve figyeli és dokumentálja az évente érkező turisták számát. A helyi hatóságok úgy döntöttek, hogy a terület védelme érdekében pénzbírságot szabnak ki mindenkire, aki három óránál tovább tartózkodik a helyszínen.

    A Taj Mahal az UNESCO világörökség része.

    A Taj Mahal 1983 óta az UNESCO világörökség része, és a világ hét csodájának egyikeként tartják számon.

    Egy fekete Taj Mahal is készülhetett.

    Bár ezt nem erősítették meg, néhány francia felfedező, például Jean Baptiste Tavernier beszámolt arról, hogy találkozott Sah Dzsahánnal, és megtudta, hogy eredeti tervei szerint egy másik Tádzs Mahalt épített volna, amely saját magának szolgálna temetkezési helyül.

    Tavernier beszámolója szerint Sah Dzsahán sírjának fekete színűnek kellett volna lennie, hogy kontrasztot alkosson felesége fehér márvány mauzóleumával.

    Befejezés

    A Tádzs Mahal valóban a világ egyik legnagyobb építészeti csodája, amely évszázadok óta büszkén áll a Yamuna folyó partján.

    A Tádzs Mahal nemcsak építészeti remekmű, hanem a szerelem és a szeretet örökké tartó erejére is emlékeztet. A vörös homokkő építmény azonban nem biztos, hogy az örökkévalóságig tart, hiszen a világ sok más csodájához hasonlóan a turizmus és a felgyorsult urbanizáció a helyszín körüli területeken túlzott szennyezést és károkat okoz.

    Csak az idő fogja megmutatni, hogy a Tadzs Mahal képes lesz-e lépést tartani híres lakóinak örök szerelmével.

    Stephen Reese történész, aki szimbólumokra és mitológiára specializálódott. Számos könyvet írt a témában, munkáit a világ folyóirataiban és folyóirataiban publikálták. Stephen Londonban született és nőtt fel, és mindig is szerette a történelmet. Gyerekként órákat töltött az ősi szövegek áttekintésével és a régi romok feltárásával. Ez késztette arra, hogy történelmi kutatói pályára lépjen. Istvánt a szimbólumok és a mitológia iránti rajongása abból a meggyőződéséből fakad, hogy ezek jelentik az emberi kultúra alapját. Úgy véli, hogy ezen mítoszok és legendák megértésével jobban megérthetjük önmagunkat és világunkat.