Viking lányok nevei és jelentésük (történelem)

  • Ossza Meg Ezt
Stephen Reese

    A vikingeknek volt számos elnevezési konvenció Ezeket a hagyományokat, amelyek a fiúkat és a lányokat egyaránt érintették, elsősorban az a hit vezérelte, hogy a nevek bizonyos tulajdonságokat és erényeket hordoznak magukban. Olvasson tovább, hogy többet megtudjon a viking korszak hagyományos női neveiről és jelentésükről.

    Egy rövid pillantás a viking korba

    A vikingek a skandináv és germán tengerész népek egy csoportja voltak, akik félelmetes harcosokról, nagyszerű hajóépítőkről és kereskedőkről voltak ismertek. A vikingek hajózási képességei lehetővé tették számukra, hogy a viking korszak (i. sz. 750-1100) alatt olyan területekre is kiterjesszék befolyásukat, mint Dublin, Izland, Grönland és Kijev.

    Elnevezési konvenciók

    A vikingeknek volt néhány névválasztási konvenciójuk, amelyet gyermekeik nevének kiválasztásakor használtak. Ezek a konvenciók a következők voltak:

    1. Elhunyt hozzátartozó nevének használata
    2. Természeti elem vagy fegyver
    3. Egy istenség vagy bármely más mitológiai karakter
    4. Alliteráció és variáció
    5. Személyes tulajdonságok vagy erények
    6. Összetett nevek
    7. És az apai nevek

    Érdemes megemlíteni, hogy a vikingeknek nem voltak vezetékneveik, ahogyan ma értjük őket. Ebben a cikkben néhány példát mutatunk be arra, hogyan működtek ezek a névadási konvenciók.

    Egy halott rokonról nevezték el

    A vikingek, akik hittek abban, hogy az ősöket tisztelni kell, lányaikat egy közeli elhunyt rokonukról (például a nagymamáról) nevezték el, így fejezték ki tiszteletüket a halottak előtt. E hagyomány gyökere az a hit volt, hogy a halott rokon lényének (vagy tudásának) egy része a névvel együtt az újszülöttre száll.

    Ha egy rokon meghalt, miközben a gyermek még az anyaméhben volt, ez az esemény nagyon gyakran meghatározta a születendő gyermek nevét. Ez akkor is így volt, ha a gyermek anyja szülés közben halt meg. E hagyomány miatt ugyanazok a női nevek hosszú időn keresztül megmaradtak ugyanabban a családban.

    Bizonyos esetekben az ősök köznevei is öröklődhettek.

    Természeti elemek vagy fegyverek által inspirált nevek

    Being pogányok és harcosok, nem volt ritka, hogy a vikingek a természetben és az arzenáljukban kerestek ihletet gyermekeik nevének kiválasztásához.

    Lányok esetében e hagyományra többek között olyan nevek szolgáltatnak példát, mint a Dahlia ("völgy"), Revna ("holló"), Kelda ("szökőkút"), Gertrud ("lándzsa"), Randi ("pajzs").

    Egy északi istennő vagy más típusú mitológiai karakterek után elnevezett

    A vikingek a lányaikat is istennőkről nevezték el, mint pl. Hel (az északi alvilág istennője), Freya (a szerelem és a termékenység istennője), vagy Idun (az ifjúság és a tavasz istennője), többek között.

    Azonban más mitológiai szereplők, például kisebb istenségek vagy hősnők nevének átvétele is gyakori volt. Például a Hilda ("füge") név, amelyet az egyik hősnő ihletett. Odin valkűrjei , nagyon népszerű választás volt a lányok körében.

    Az "As" ("isten") ó-norvég partikulát használó női nevek, mint például az Astrid, Asgerd és Ashild, szintén egy módja volt annak, hogy egyes viking szülők isteni tulajdonságokkal próbálták felruházni lányaikat.

    Alliteráció és variáció

    Két másik népszerű névadási konvenció volt az alliteráció és a variáció. Az első esetben ugyanaz a hang/véghangzó szerepelt a gyermek nevének elején (a fent említett példák az "As"-val kezdődő női nevekről ebbe a kategóriába tartoznak). A második esetben a név egy része megváltozott, míg a többi változatlan maradt.

    Figyelemre méltó személyes tulajdonságok vagy erények által inspirált nevek

    A vikingek körében széles körben elterjedt névválasztási szokás volt a figyelemre méltó személyes tulajdonságokhoz vagy erényekhez kapcsolódó nevek választása is. Néhány példa az ebbe a kategóriába tartozó női nevekre: Estrid ("szép és gyönyörű istennő"), Gale ("vidám"), Signe ("győztes"), Thyra ("segítőkész"), Nanna ("merész" vagy "bátor") és Yrsa ("vad").

    Összetett nevek

    A vikingek nagyon gyakran alkottak összetett neveket, két különböző névelemet használva. Mindazonáltal fontos megérteni, hogy nem minden egyes név kombinálható egy másikkal; egy sor szabály korlátozta a lehetséges kombinációk listáját.

    Például egyes névelemek csak az összetett név elején szerepelhettek, míg másokra az ellenkező szabály vonatkozott. Egy női összetett névre példa a Ragnhildr ('Reginn'+'Hildr'). Érdemes megjegyezni, hogy az összetett név minden egyes elemének volt jelentése.

    Patrónusnevek

    A vikingeknek nem voltak vezetékneveik, amelyek az apa és fia vagy lánya közötti gyermeki kapcsolatot hangsúlyozták volna, mint manapság. Ehelyett a patrónusneveken alapuló nevezéktant használták. A patrónusnevek úgy működnek, hogy az apa nevét gyökként használják, és egy új nevet hoznak létre, amelynek jelentése 'fiú-' vagy 'lány-'. Egy női példa erre a Hakonardottir, amelyet úgy lehet fordítani, hogy 'Daughter ofHakon'.

    A viking társadalmakban is léteztek matrónák, de sokkal ritkábban használták őket, mivel a vikingeknél patriarchális volt a társadalmi rendszer (azaz olyan rendszer, amelyben a férfi a családfő).

    Nevezési ceremóniák

    Hasonlóan ahhoz, ami más középkori kultúrákban történt, a gyermek hivatalos elnevezése fontos beilleszkedési rítus volt a viking társadalomban. Az újszülött elnevezése azt jelentette, hogy az apa beleegyezett a gyermek felnevelésébe. Az elismerés eme aktusával a gyermekek, köztük a lányok is, öröklési jogokat szereztek.

    A névadási szertartás kezdetén a gyermeket a földre fektették az apa szeme láttára, feltehetően azért, hogy az ősapa megítélhesse a baba fizikai állapotát.

    Végül a szertartás egyik kísérője felemelte a gyermeket, és átadta az apja karjaiba. Nem sokkal később az apa folytatta a következő szavak kimondását: "Ez a gyermek az enyém a lányomnak. A neve legyen...". Ezen a ponton az apa a fent említett névadási hagyományok valamelyikét követve választotta ki lánya nevét.

    A szertartás során a család rokonai és barátai is megajándékozták a babát. Ezek az ajándékok azt az örömet jelképezték, amelyet a család klánjába új tag érkezése okozott.

    Női nevek listája a viking korból

    Most, hogy már tudod, hogyan választották ki a norvégok a lányaik nevét, íme a viking korban használt női nevek listája, jelentésükkel együtt:

    • Áma: Eagle
    • Anneli: Grace
    • Åse: Istennő
    • Astra: Olyan szép, mint egy isten
    • Astrid: Összetett név, amely azt jelenti, szép és szeretett
    • Bodil: Összetett név, amely egyszerre jelent vezeklést és harcot.
    • Borghild: Harci erődítmény
    • Brynhild: A pajzs védelme
    • Dália: Valley
    • Eir: Mercy
    • Elli: Az öregség megtestesülése
    • Erica: Hatalmas uralkodó
    • Estrid: Összetett név, amely azt jelenti: isten és gyönyörű
    • Frida: Békés
    • Gertrud: Spear
    • Rács: Frost óriásnő
    • Gro: Növekedni
    • Gudrun: Összetett név, amely istent és rúnát jelent
    • Gunhild: Harc
    • Halla: Félig védett
    • Halldora: Félszellemű
    • Helga: Szent
    • Hilda: Fighter
    • Inga: Inge (a termékenység és a béke egyik északi istensége) őrzi.
    • Jord: Az éjszaka lánya
    • Kelby: Farm a forrás közelében
    • Kelda: Szökőkút
    • Liv: Tele élettel
    • Randi: Pajzs
    • Revna: Holló
    • Üvöltés: Harcos
    • Sif: Feleség
    • Sigrid: Győztes lovasnő
    • Thurid: Sompound név, amely azt jelenti, mennydörgés és gyönyörű
    • Tora: Thor istennel kapcsolatos
    • Tove: Galamb
    • Ulfhild: Farkas vagy csata
    • Urd: Múltbeli sors
    • Verdandi: Jelenlegi sors

    Következtetés

    Amint láthatjuk, annak ellenére, hogy a vikingek hírhedtek harcias viselkedésükről, amikor eljött az idő, hogy elnevezzék a kislányaikat, más névadási konvenciókat alkalmaztak. Igen, ezek az északiak gyakran használtak fegyverekhez és a harcosok által nagyra becsült erényekhez kapcsolódó neveket.

    A vikingeknél azonban a halottak (különösen a rokonok) kultusza is nagyon fontos volt, ezért az újszülötteket általában valamelyik közeli ősükről nevezték el.

    Bár az, hogy egy viking lánya volt, nem feltétlenül jelentette azt, hogy a baba nevet is kapott (mivel a viking apák általában elhagyják a hibás gyermekeket), ha egy lányt elneveztek, azonnal örökösödési jogokat szerzett.

    Ez meglehetősen figyelemre méltó gyakorlat, tekintve, hogy a középkorban a legtöbb társadalom megtagadta a nők tulajdonjogát.

    Stephen Reese történész, aki szimbólumokra és mitológiára specializálódott. Számos könyvet írt a témában, munkáit a világ folyóirataiban és folyóirataiban publikálták. Stephen Londonban született és nőtt fel, és mindig is szerette a történelmet. Gyerekként órákat töltött az ősi szövegek áttekintésével és a régi romok feltárásával. Ez késztette arra, hogy történelmi kutatói pályára lépjen. Istvánt a szimbólumok és a mitológia iránti rajongása abból a meggyőződéséből fakad, hogy ezek jelentik az emberi kultúra alapját. Úgy véli, hogy ezen mítoszok és legendák megértésével jobban megérthetjük önmagunkat és világunkat.