Galatea - Az életre kelt szobor

  • Ossza Meg Ezt
Stephen Reese

    Galatea és Pygmalion története a legnépszerűbb görög mítoszok közé tartozik, és az egész világon ismert. Egy híres szobrász történetét meséli el, aki beleszeretett saját remekművébe. A mítosz számos képzőművészeti és irodalmi alkotást ihletett.

    Galatea és Pygmalion

    A beszámolók eltérnek abban, hogy ki Pygmalion volt. Egyes mítoszokban Pygmalion Ciprus királya volt, és képzett elefántcsont-szobrász, más elbeszélések szerint azonban nem király volt, hanem egy egyszerű ember, aki kiválóan értett a szakmájához.

    • Pygmalion és a nők

    Pygmalion megvetette a nőket, és belefáradt a nőkbe. Hibásnak látta őket, és teljesen elvesztette irántuk az érdeklődését. Felismerve, hogy nem bírja elviselni a nők tökéletlenségét, Pygmalion elhatározta, hogy soha nem fog megházasodni. Hogy miért érezte így, nem tudni, de egyes beszámolók szerint azért, mert látta a prostituáltként dolgozó nőket, és szégyent és undort érzett irántuk.

    Pygmalion úgy döntött, hogy munkájára koncentrál, és tökéletes, hibátlan nők szobrait kezdte el faragni. Hamarosan megalkotta a "Galateát", egy gyönyörű elefántcsont szobrot, amely gyönyörű részletességgel, tökéletesre faragva készült. Ez a szobor volt a mesterműve, és az alkotásáért híres lett.

    • Pygmalion megteremti Galateát

    Pygmalion szobra szebb és tökéletesebb volt, mint bármely nő vagy bármely más nőszobor, amit valaha is látott. Miután elkészült, egy lenyűgözően szép nő szobra állt előtte. Pygmalion, aki eddig minden nőt megvetett, mélyen beleszeretett tökéletes alkotásába. Úgy hívta őt, hogy Galatea Pygmalion megszállottja lett a szobornak, és úgy kezdett vele bánni, mint egy nővel, ajándékokat adott neki, beszélt hozzá, és szeretetet mutatott neki. Sajnos, a viszonzatlan szerelem fájdalmait érezte, mivel egy olyan tárgy után epekedett, amely soha nem tudta őt viszonozni.

    • Aphrodité belép a színre

    Aphrodité , a szerelem istennője, látta, hogy Pygmalion mennyire szerelembe esett, és megsajnálta őt. Elhatározta, hogy jelet ad neki, és a pillanatot akkor választotta, amikor a férfi a templomában volt, és egy bikát áldozott fel. Miközben az oltáron égett az áldozata, a lángok háromszor fellobbantak. Pygmalion zavarodott volt, és nem tudta, mi lehet Aphrodité üzenete.

    Amikor azonban hazatért, és megölelte a szobrot, hirtelen úgy érezte, hogy az meleg és puha. Élet ragyogása kezdett megjelenni belőle. Aphrodité életre keltette a szobrot.

    Pygmalion feleségül vette Galateát, és soha nem felejtette el megköszönni Aphrodité istennőnek, amit érte tett. Neki és Galateának fia született, és egész életükben gyakran látogatták Aphrodité templomát, hogy áldozatokkal köszönjék meg neki. Ő viszont megáldotta őket szeretettel és örömmel, és továbbra is békés, boldog életet éltek.

    Galatea szimbolikája

    Galatea csak passzív szerepet játszik a történetében. Nem tesz vagy mond semmit, egyszerűen csak Pygmalion miatt létezik, és teljes alakban az ő kezéből kerül ki. Sokan úgy tekintik, hogy ez a történet azt a státuszt tükrözi, amelyet a nők a történelem során jellemzően betöltöttek, és amelyet vagy az apjukhoz vagy a férjükhöz tartozónak tekintettek.

    Galatea nem rendelkezik cselekvőképességgel. Azért létezik, mert egy férfi úgy döntött, hogy megteremti a tökéletes nőt, és azért kap életet, mert a férfi beleszeretett. Más szóval, a nő a férfi miatt és érte létezik. Galatea egy por nélküli tárgyból, azaz márványból jött létre, és nincs hatalma a teremtője felett.

    Hogy mit érez a témával kapcsolatban, azt nem tudni, és nem is tartják fontosnak. A történet szerint ők ketten egymásba szeretnek, és közös gyermekük születik. Azt azonban nem tudni, hogy a lány miért szeretett bele a férfiba, vagy miért akart vele lenni.

    Galatea egy idealizált nő, Pygmalion vágyainak tükre. Ő szimbolizálja Pygmalion elképzelését arról, milyennek kell lennie egy nőnek.

    Galatea kulturális reprezentációi

    Pygmalionról és Galateáról számos verset írtak olyan híres költők, mint Robert Graves és W.S. Gilbert. Pygmalion és Galatea története olyan műalkotásokban is fő témává vált, mint Rousseau "Pygmalion" című operája.

    A George Bernard Shaw által írt Pygmalion című darab a történet egy másik változatát írja le, amely arról szól, hogy Galateát két férfi kelti életre. Ebben a változatban a cél az volt, hogy a lány férjhez menjen, és végül hercegnő legyen. A darab pozitív visszajelzéseket kapott, és a legtöbben az eredeti mese érdekes és egyedi változatának tartják. Ezt a darabot aztán a My Fair Lady című musicalként adaptálták,amelyből ugyanezen a néven nagy sikerű film is készült.

    Röviden

    Galatea és Pygmalion nem mindennapi és feltétel nélküli szerelme évtizedek óta számtalan embert magával ragad. Galatea azonban csak passzív szerepet játszik saját történetében, és hogy ki volt és milyen jelleme volt, nem tudni.

    Stephen Reese történész, aki szimbólumokra és mitológiára specializálódott. Számos könyvet írt a témában, munkáit a világ folyóirataiban és folyóirataiban publikálták. Stephen Londonban született és nőtt fel, és mindig is szerette a történelmet. Gyerekként órákat töltött az ősi szövegek áttekintésével és a régi romok feltárásával. Ez késztette arra, hogy történelmi kutatói pályára lépjen. Istvánt a szimbólumok és a mitológia iránti rajongása abból a meggyőződéséből fakad, hogy ezek jelentik az emberi kultúra alapját. Úgy véli, hogy ezen mítoszok és legendák megértésével jobban megérthetjük önmagunkat és világunkat.