Az angyalok ősidők óta az emberiséggel vannak. Már az ókori Görögországból és Babilonból is vannak feljegyzések tüzes humanoid lényekről, akik az emberiség érdekében avatkoznak be. Az ábrahámi vallások egész hierarchiával rendelkező osztályozásokat hoztak létre, konkrét beosztásokkal, amelyek jelzik Istenhez való közelségüket és azt, hogy mi a szerepük.

De egyetlen osztályozás sem olyan rejtélyes, mint a szeráfoké.

A szeráfok (egyes szám: Seraph ) különleges funkciót töltenek be a mennyben, mivel a legközelebb vannak Isten trónjához. Azonban más érdekes aspektusaik is vannak, amelyek valószínűleg sokkal ősibb eredetüknek köszönhetőek.

Honnan származnak a szeráfok?

A szeráfok a kereszténységben angyali lények, akik a mennyei hierarchia legmagasabb rendjébe tartoznak. A fény, a tisztaság és a buzgalom jelképei.

A szeráfok, ahogyan ma ismerjük őket, közvetlenül a judaizmusból, a kereszténységből és az iszlámból származnak. A legnevezetesebb szeráfokat az Ószövetségben az Ezékiel 1:5-28 és az Ézsaiás 6:1-6 említi. Az utóbbi versben a szeráfok leírása a következőképpen hangzik:

Fölötte (Isten) szeráfok voltak, mindegyiknek hat szárnya volt: két szárnnyal eltakarták arcukat, kettővel eltakarták lábukat, és kettővel repültek. 3 És kiáltoztak egymásnak:

"Szent, szent, szent, szent a Mindenható Úr;

az egész föld tele van az ő dicsőségével."

Hangjuk hallatán megremegtek az ajtóoszlopok és a küszöbök, és a templom füsttel telt meg.

Ezek a leírások érdekes képet nyújtanak a szeráfokról, és nagy hatalommal rendelkező, fontos lényekként azonosítják őket, akik Isten dicséretét éneklik. A szeráfoknak azonban vannak változatai is, attól függően, hogy milyen vallási kontextusban látják őket.

A szeráf vallási változatai

A judaizmus, a kereszténység és az iszlám különbözőképpen számol be a szeráfokról.

• A zsidó hagyomány részletes rétegeket közöl ezekről a lényekről, valamint a szeráfok más angyalrendektől való megkülönböztetésére vonatkozó információkkal. A leírások egyáltalán nem angyalokként, hanem humanoidszerű természetfeletti lényekként ábrázolják őket. Énókh, Mózes 5. könyve és a Számok könyve mind tárgyalja a szeráfok jelenlétét.

• A Jelenések könyvében a szeráfok keresztény megjelölése emberszerűnek ábrázolja őket, de ők is állathibridek. Itt oroszlánarcuk, sasszárnyuk, és kígyó Eltérés és vita van e lényekkel kapcsolatban, mivel egyes tudósok elmélete szerint ezek egyáltalán nem is szeráfok, hanem teljesen különálló entitások a kiméra-szerű megjelenésük miatt.

• Az iszlám hagyományok is magukban foglalják a szeráfok hitét, hasonló céllal, mint a keresztény és zsidó struktúrák. A muszlimok azonban úgy vélik, hogy a szeráfoknak romboló és jótékony erejük is van. Ezek az ítélet napján, az Apokalipszis idején fognak megmutatkozni.

A szeráf etimológiája

A szeráfok eredetének és jelentésének további megértéséhez hasznos megvizsgálni a nevük etimológiáját.

A "Seraphim" szó többes számban áll az egyes számban szereplő "Seraph" helyett. A héber -IM utótag azt jelzi, hogy legalább három ilyen lény van, de nagyon is lehet, hogy sokkal több.

A "szeráf" a héber "Sarap" vagy az arab "Sharafa" gyökből származik. Ezek a szavak fordítása "égő", illetve "magasan szárnyaló". Ez az elnevezés azt jelzi, hogy a szeráfok nemcsak tüzes lények, hanem olyanok is, akik képesek repülni.

Míg a Bibliában a szeráf szó ezekre az égi lényekre utal, a szó másik használata a kígyókra vonatkozik.

Mint ilyen, a tudósok azt sugallják, hogy a szó Seraphim szó szerint úgy fordítható, hogy "tüzes repülő kígyók".

A szeráf szó ősi eredete

A "szeráf" szó etimológiája, amely "égő kígyónak" fordítható, arra utal, hogy eredetük jóval a judaizmus, a kereszténység és az iszlám előttre nyúlik vissza.

Az ókori Egyiptomban számos lényt ábrázolnak a sír- és barlangrajzok. Mi több, a fáraók által viselt uraeusokon szárnyas tűzkígyókat ábrázolnak, amelyek gyakran az ember fején vagy az ember feje körül lebegnek.

A babiloni mítoszokban is vannak bizonyos mesék a kígyókról, amelyek képesek repülni és tüzet termelni a gondolkodással, az emlékezéssel és az énekkel kapcsolatban. Ezekben az összefüggésekben a szeráfokat hagyományosan az emberi elmével egyenértékűnek tekintették.

Mindez érdekes kapcsolatot hoz létre az ókori görögök Múzsákról alkotott elképzelésével, akik szintén az emberi elme felett gyakoroltak hatalmat az emlékezet, a tánc, az elme és az ének kapcsán, és számos laza asszociációt mutattak a tűzzel és a kígyókkal.

A "tűz" és a "repülés" e zsidó-kereszténység előtti asszociációi az emberi elmét a gondolkodás, az emlékezés, az ének és az isteni iránti végső tisztelet témáival kapcsolatban veszik körül. Ez az elképzelés tovább él és él az ábrahámi felfogásban, hogy kik és mik a szeráfok.

A szeráfok rendje és jellemzőik

Attól függően, hogy melyik ábrahámi vallásra hivatkozol, a szeráfok kissé eltérő tulajdonságokat vesznek fel. De mindhárom kereszténység, a judaizmus és az iszlám hit szerint ezek az égő lények állnak a legközelebb Isten trónjához.

Szeráfok a judaizmusban, a kereszténységben és az iszlámban

A keresztény beszámolók szerint a szeráfok az angyalok első rendje, az angyalok mellett Cherubim , és egész nap az Ő dicséretét éneklik. Ma a kereszténység egyes ágai azt javasolják, hogy az angyaloknak 9 szintű hierarchiája van, a legmagasabb szinten a szeráfok és a kerubok állnak. Fontos azonban megérteni, hogy a Biblia nem határoz meg semmilyen hierarchiát az angyali lények között, így ez valószínűleg a Biblia későbbi értelmezése.

A zsidó hagyományok is hasonló módon hisznek a szeráfokban, mint a keresztények, de mélyebb betekintést nyújtanak jellemükbe, rendjükbe, megjelenésükbe és funkciójukba. A legtöbb ilyen zsidó hivatkozás a szeráfokat tüzes kígyóknak állítja be. Ez a kígyókra való utalás az, ami megkülönbözteti a szeráfokat a többi angyali rendtől.

Az iszlámban nem említenek semmi konkrétumot a szeráfokról, kivéve, hogy csak kettő van, akik Isten trónjához legközelebb ülnek. Ezek abban különböznek, hogy két helyett három szárnyuk van az arcukon. Ők fénylények, akik az emberiség feljegyzett tetteit hordozzák, amelyeket az Ítélet Napján fognak bemutatni.

A szeráf megjelenése

A Bibliában a szeráfokról szóló kevés beszámoló egyike szerint hat szárnyuk és sok szemük van, hogy állandóan figyelhessék Istent.

A leírások szerint ékesszóló és leírhatatlan szépségűek, nagy, dübörgő énekhangjuk van, és elragadóan énekelnek mindenkit, aki elég áldott ahhoz, hogy személyesen hallja őket.

Hat szárnyuk sajátos jellegzetesség.

• Kettő a repülésért, ami a szabadságot és a dicséretet jelképezi.
• Kettő azért, hogy eltakarják az arcukat, hogy ne nyomja el őket Isten ragyogása.
• Kettő a lábukon, hogy jelezze alázatukat és az istennek való alázatot.

A görög ortodox Bibliában azonban az áll, hogy a két szárny Isten arcát fedi el, nem pedig a szeráfok arcát.

Amikor a fordításokat ilyen módon vizsgáljuk, a különböző szövegek szó szerinti értelmezése fontossá válik a teljes terjedelem és kép megértéséhez. Ennek oka, hogy a régebbi nyelvek nem mindig konvertálhatók könnyen angolra.

A szeráfok szerepe

A szeráfok fontos szerepet játszanak a mennyben, szüntelenül dicsérik a Mindenhatót.

Istent dicsőítve

A szeráfok himnuszokat énekelnek, táncolnak és magasztalják Istent és az Ő végtelen szentségét. Az angyaloknak ez a legmagasabb, szent rendje egyesíti a szeretetet és az igazságot, miközben az isteni könyörületet és igazságosságot tükrözi. Ők emlékeztetik az emberiséget a Teremtőre az Ő teremtménye számára, megmutatják, hogyan kell énekelni és Isten dicséretében gyönyörködni.

Nem alszanak, szüntelen énekkel állandóan Isten trónja felett őrködnek. Ez egyfajta védő-őrző szerepet ad nekik a Teremtővel együtt.

A bűntől való megtisztulás

Ézsaiás egy szeráffal kapcsolatos élményéről szóló beszámolója rámutat arra, hogy képesek eltávolítani a bűnt a lélekből. Ez a bizonyos szeráf forró szenet vitt az oltárról, és Ézsaiás ajkához érintette, ami megtisztította őt a bűntől. Ez a cselekedet eléggé megtisztította ahhoz, hogy Isten jelenlétében üljön, és az emberiség szószólója legyen.

A Trisagion

Az énekekben és himnuszokban való jártasságuk és állandóságuk a szeráfok céljának egy másik fontos aspektusát is megmutatja nekünk. A Trisagion, vagyis a háromszoros himnusz, amely Isten háromszoros megidézését tartalmazza, mint szentet, a szeráfok fontos aspektusa.

Röviden

A szeráfok égő angyali lények, akik Isten trónjához legközelebb ülnek, énekeket, dicséreteket, himnuszokat, táncokat és gyámkodást kínálnak. Megvan bennük a lehetőség, hogy megtisztítsák a lelkeket a bűntől és megtanítsák az emberiséget arra, hogyan tiszteljék az istenit. Azonban vita van arról, hogy pontosan mik is a szeráfok, egyes jelek szerint tüzes kígyószerű lények.