A hindu mitológia szorosan kapcsolódik a hindu valláshoz és kultúrához. Valójában a hindu szokások, rítusok és gyakorlatok nagy része az archetipikus mítoszokból származik. Ezeket a mítoszokat és eposzokat több mint háromezer éve állítják össze és adják tovább.

A hindu mítoszok számos témát ölelnek fel, és különböző értelmezések és elemzések tárgyát képezik. Ezek a mítoszok nem csupán történetek, hanem mély filozófiai és erkölcsi útmutatásként szolgálnak felnőttek és gyermekek számára egyaránt. Nézzük meg közelebbről a hindu mitológiai szövegeket és azok jelentőségét.

A hindu mitológia eredete

A hindu mítoszok pontos eredete nem deríthető ki, mivel több ezer évvel ezelőtt keletkeztek és terjedtek el szóban. Mindazonáltal a történészek és tudósok arra következtetnek, hogy a hindu mítoszok az indiai szubkontinensre bevándorolt árják, azaz indoeurópai telepesek érkezésével keletkeztek.

Az árják alapították a hinduizmus legkorábbi ismert formáját, és számos irodalmi és vallási szöveget hoztak létre. A legrégebbi ilyen írások a Védák néven ismertek.

Az árják sajátos háttere, valamint a helyi kultúrák hatása sokrétű mitológiai szövegeket eredményezett, amelyek mély jelentéstartalommal bírnak.

A Védákat a Rámájana és a Mahábhárata követte, hősi eposzok, amelyek az egész szubkontinensen széles körű ismertségre tettek szert. Végül minden falu és helység a saját hagyományaihoz és rituális szokásaihoz igazította a mítoszt.

E mítoszok és történetek révén a hinduizmus elterjedt India más részein is, és fokozatosan egyre több követőre tett szert. E mítoszokat a szentek és aszkéták különböző értelmezéseknek is alávetették, akik felhívták a figyelmet a szövegbe ágyazott különböző mélyebb jelentésekre és jelentésekre.

A Védák

A Védák a legrégebbi hindu szentírások, amelyekből minden más szöveg és mítosz származik. Kr. e. 1500-1200 között íródtak az ősi védikus szanszkrit nyelven.

A Védák az igazság fontosságát és jelentőségét hirdették, és útmutatóként szolgáltak a tiszta és tisztességes élethez. A szövegeknek nem egyetlen szerzője volt, hanem Vjásza, a korai hinduizmus nagy szentje állította össze, írta és szervezte őket.

Vjásza négy részre osztotta a Védákat: a Rig-Védára, a Jajur-Védára, a Sama-Védára és az Atharva-Védára. Ez a felosztás azért történt, hogy az átlagemberek minden nehézség nélkül elolvashassák és megérthessék a szövegeket.

1- Rig-Veda

A Rig-Véda a versek ismeretét jelenti, és 1028 vers vagy himnusz gyűjteményét tartalmazza. Ezek a versek tíz könyvbe vannak csoportosítva, az úgynevezett mandalák A Rig-Véda himnuszai és versei a hinduizmus fő istenségeivel való kommunikációra szolgáló invokációk. Általában azért mondják el őket, hogy áldást és kegyelmet nyerjenek az istenektől és istennőktől.

A Rig Véda lépésről lépésre útmutatást ad arról is, hogyan lehet a jóga és a meditáció segítségével elérni a lelki boldogságot.

2- Yajur-Veda

A Jajur Véda szanszkrit nyelven imádatot és tudást jelent. Ez a Véda mintegy 1875 verset tartalmaz, amelyeket a rituális felajánlások előtt kell kántálni. A Jajur Védát két nagy kategóriára osztják, a fekete Jajurvédára és a fehér Jajurvédára. A fekete rendezetlen versekből áll, míg a fehér jól strukturált énekeket és himnuszokat tartalmaz.

A Jajur-Véda történelmi feljegyzésnek is tekinthető, mivel a védikus korszak mezőgazdasági, társadalmi és gazdasági életéről tartalmaz információkat.

3- Sama-Veda

A Sama-Veda jelentése ének és tudás. Ez egy liturgikus szöveg, amely 1549 verset és dallamos énekeket tartalmaz. Ez a Véda tartalmazza a világ legrégebbi dallamait, és rituális invokációra és éneklésre használják. A szöveg első része a dallamok gyűjteményét tartalmazza, a második pedig a versek összeállítását. A verseket a zenei intonációk segítségével kell énekelni.

A történészek és tudósok úgy vélik, hogy a klasszikus tánc és zene a Sama- Védából ered. A szöveg az éneklésre, az éneklésre és a hangszeres játékra vonatkozó szabályokat tartalmazta.

A Sama-Veda elméleti részei számos indiai zenei iskolára, különösen a karnatikus zenére voltak hatással.

Az upanisadok

Az upanisadok késői védikus szövegek, melyeket Szent Véd Vjásza írt. Ezek a hindu szentírások közül a legolvasottabbak. Olyan filozófiai és ontológiai kérdésekkel foglalkoznak, mint a lét, a létezés és a válás. Az upanisadok fő fogalmai a Brahman, vagyis a végső valóság, és az Atman, vagyis a lélek. A szöveg kijelenti, hogy minden ember egy Atman, aki végül egyesül a Brahmannal,vagyis a legfelsőbb vagy Végső Valóság.

Az upanisadok útmutatásként szolgálnak a végső öröm és spiritualitás eléréséhez. A szöveg olvasása révén az egyén jobban megértheti az Atmant vagy az Énjét.

Bár több száz Upanisad létezik, az elsőt tartják a legfontosabbnak, és úgy ismerik, mint Mukhya Upanisadok.

A Ramayana

A Rámájana egy ősi hindu eposz, amelyet az i. e. 5. században írt Valmiki szent. 24 000 versszakból áll, és Ráma, Ájodhja hercegének történetét meséli el.

Ráma Ayodhya királyának, Dasarathának az örököse. De annak ellenére, hogy ő a király legidősebb és legkedveltebb fia, nem kap lehetőséget a trónra lépésre. Ravasz mostohaanyja, Kaikeyi, rábeszéli Dasarathát, hogy adja át a trónt fiának, Bharathának. Sikerrel jár, és Ram, gyönyörű feleségével, Szitával együtt az erdőbe száműzik.

Bár Ráma és Szita örömét leli az egyszerű, aszketikus életben, boldogságukat hamarosan megtöri Rávana, a démonkirály. Rávana elrabolja Szitát, és a tengeren át Lankára viszi. Ráma, akit fájdalommal és dühvel tölt el szerelme elvesztése, megfogadja, hogy legyőzi és megöli a démonkirályt.

Ráma több majomisten segítségével hidat épít a tengeren át, és eléri Lankát. Ráma ezután legyőzi a démonkirályt, Rávana-t, és hazatérve elfoglalja a trónt. Ő és királynője, Szita néhány évig boldogan élnek, és két fiút nemzenek.

A Rámájana még ma is aktuális, és a hinduk szent szövegként tekintenek rá, amely a Dharma (kötelesség) és az igazságosság fontosságát közvetíti.

A Mahábhárata

A Mahábháratát Szent Véd Vjász írta az i. e. 3. században. Összesen 200 000 önálló verssorból áll, emellett számos prózai rész is található benne, így ez a világ leghosszabb epikus költeménye. A hinduizmuson belül a Mahábhárata az ötödik Védaként is ismert.

Az eposz két királyi család, a Pándavák és a Kauravák harcát meséli el, akik Hastinapura trónjáért küzdenek. A Kauravák folyamatosan féltékenyek a Pándavák képességeire és képességeire, és többször megpróbálják kiiktatni őket. A Pándavák legyőzik ezeket az akadályokat, és végül megnyerik a Kurukshetra háborút. Több évig sikeresen uralkodnak a birodalomban, és végül felemelkednek aKrisna halála után a mennyországba.

A Mahábhárata fő témája a szent kötelesség vagy dharma teljesítése. Azokat az egyéneket, akik eltérnek a kijelölt útról, megbüntetik. Ezért a Mahábhárata megismétli azt az elvet, hogy minden egyénnek el kell fogadnia és teljesítenie kell a rábízott kötelességeket.

Bhagvad Gita

A Bhagvad Gítá, más néven Gítá a Mahábhárata része. 700 sorból áll, és Ardzsuna herceg és kocsisa, az Úr Krsna közötti beszélgetés formájában íródott. A szöveg különböző filozófiai szempontokat vizsgál, mint például az élet, a halál, a vallás és a dharma (kötelesség).

A Gítá az egyik legnépszerűbb szöveggé vált, mivel a főbb filozófiai fogalmakat egyszerűen adta vissza. Emellett útmutatást nyújtott az embereknek a mindennapi életükhöz. Krsna és Ardzsuna beszélgetései a konfliktus, a bizonytalanság és a kétértelműség témáit járták körül. Egyszerű magyarázatai és beszélgetős stílusa miatt a Gítá világszerte széles körű elismertségre tett szert.

A Puránák

A puránák olyan szövegek gyűjteménye, amelyek témák széles körét ölelik fel, mint például a kozmogóniát, kozmológiát, csillagászatot, nyelvtant, valamint az istenek és istennők genealógiáját. Ezek olyan változatos szövegek, amelyek klasszikus és népi elbeszélő hagyományokat egyaránt magukban foglalnak. Több történész enciklopédiának nevezte a puránákat, a formájukban és tartalmukban való széleskörűségük miatt.

A Puránák sikeresen szintetizálták az indiai társadalom elitjének és tömegeinek kulturális gyakorlatait. Ennek köszönhetően az egyik legjobban dicsért és tisztelt hindu szövegek közé tartoznak.

Úgy tartják, hogy ők készítették elő az utat az olyan klasszikus indiai táncformáknak, mint a Bharatanatyam és a Rasa Leela.

Emellett a Diwali és a Holi nevű ünnepek a Puránák rituáléiból származnak.

Hindu mitológia a populáris kultúrában

A hindu mítoszokat újrateremtették és újraértelmezték egyszerűbb formában, felnőttek és gyerekek számára egyaránt. Az olyan televíziós csatornák, mint a Pogo és a Cartoon Network animációs műsorokat készítettek olyan epikus karaktereknek, mint Bheem, Krishna és a Héjm. Ganesha .

Emellett az olyan képregénysorozatok, mint az Amar Chitra Kadha, szintén megpróbálták egyszerű párbeszédek és grafikus ábrázolások segítségével közvetíteni az eposzok lényegi jelentését.

A képregények és rajzfilmek az eposzok mélyebb jelentéseinek leegyszerűsítésével nagyobb közönséget tudtak elérni, és nagyobb érdeklődést váltottak ki a gyerekek körében.

Indiai írók és szerzők is megpróbálták újraírni a mítoszokat, és fikciós prózában visszaadni őket. Chitra Banerjee Divakaruni Az illúziók palotája egy feminista szöveg, amely Draupadi szemszögéből vizsgálja a Mahábháratát. Shiva trilógia Amish Tripathi írta újra Shiva mítoszát, modern csavart adva neki.

Röviden

A hindu mitológia világméretű jelentőségre és elismertségre tett szert. Számos más vallásra, hitrendszerre és gondolkodási iskolára is hatással volt. A hindu mitológia folyamatosan fejlődik, mivel egyre többen adaptálják és újrateremtik az ősi történeteket.