Rakshasa- Minden, amit tudni kell

  • Ossza Meg Ezt
Stephen Reese

    A rakshák (hímnemű) és a rakshák (nőnemű) természetfeletti és mitológiai lények. Hindu mitológia Az indiai szubkontinens több régiójában aszurák néven is ismertek. Míg a rakshák többségét vad démonokként ábrázolják, vannak olyan lények is, akik tiszta szívűek és a Dharma (kötelesség) törvényeit védik.

    Ezek a mitológiai lények számos erővel rendelkeznek, például láthatatlanná válnak, vagy képesek alakváltásra. Bár a hindu mitológiában dominálnak, a buddhista és a dzsain hitrendszerekbe is beolvadtak. Nézzük meg közelebbről a rakshákat és szerepüket az indiai mitológiában.

    A Rakshák eredete

    Rakshasas először említették a tizedik mandala A tizedik mandala természetfeletti és kannibál lényekként írja le őket, akik nyers húst fogyasztanak.

    A rakshák eredetéről a későbbi hindu mitológiában és a purán irodalomban találunk további részleteket. Az egyik történet szerint démonok voltak, akik az alvó Brahma leheletéből keletkeztek. Miután megszülettek, a fiatal démonok hús és vér után kezdtek sóvárogni, és megtámadták a teremtő istent. Brahma azzal védekezett, hogy azt mondta Rakshama ami azt jelentette, Protect Me , szanszkritul.

    Az Úr Visnu meghallotta, hogy Brahmá ezt a szót mondja, és segítségére sietett. Ekkor száműzte a rakshákat a mennyből a halandók világába.

    A Rakshák jellemzői

    A rakshák nagy, nehéz és erős lények, éles karmokkal és agyarakkal. Vad szemekkel és lángvörös hajjal ábrázolják őket. Vagy teljesen láthatatlanná tudnak válni, vagy állatokká és gyönyörű nőkké tudnak alakot váltani.

    A rakshasa már messziről megérzi az emberi vér szagát, és kedvenc ételük a nyers hús. Vért isznak, vagy a tenyerükkel, vagy közvetlenül az emberi koponyából.

    Hihetetlen erővel és kitartással rendelkeznek, és több mérföldet is képesek repülni anélkül, hogy megállnának pihenni.

    Rakshák a Rámajánában

    A rakshák nagyon fontos szerepet játszottak a Rámjánában, a Valmiki által írt hindu hősi eposzban. Közvetlenül és közvetve is befolyásolták az eposz cselekményét, történetét és eseményeit. Nézzük meg közelebbről a Rámájana néhány legfontosabb raksháját.

    Shurpanaka

    Shurpanaka egy rakshasi volt, és Rávana, Lanka királyának húga. Egy erdőben szemtanúja volt Ráma hercegnek, és azonnal beleszeretett a jóképű férfiúba. Ráma azonban visszautasította a lány közeledését, mert már Szitával volt házas.

    Shurpanaka ezután megpróbált feleségül menni Laksmanához, Ráma testvéréhez, de ő is visszautasította. Mindkét visszautasítás miatti dühében Shurpanaka megpróbálta megölni és elpusztítani Sitát. Laksmana azonban meghiúsította a kísérletét azzal, hogy levágta az orrát.

    A démonlány ezután visszament Lankára, és jelentette az esetet Ravanának. Lanka királya ekkor elhatározta, hogy megbosszulja húgát, és elrabolja Sitát. Súrpanaka közvetve felbujtotta Ravanát, és háborút okozott Ajódhja és Lanka között.

    Vibhishana

    Vibhishana egy bátor rakshásza volt, és Ravana öccse. Ravanával ellentétben azonban Vibhishana tiszta szívű volt, és az igazságosság útjára lépett. Még a teremtő isten, Brahma is megajándékozta őt. Vibhishana segített Rámnak Ravana legyőzésében és Szítá visszaszerzésében. Miután Ravana meghalt, ő lépett a trónra, mint Lanka királya.

    Kumbhakarna

    Kumbhakarna egy gonosz raksásza volt, és Ravana király testvére. Vibhishanával ellentétben nem merészkedett az igazságosság útjára, és az anyagi örömöknek hódolt. Az örök álom áldását kérte Brahmától.

    Kumbhakarna félelmetes harcos volt, és Rávana oldalán harcolt a Ráma elleni csatában. A csata során megpróbálta elpusztítani Ráma majom szövetségeseit, és még királyukat, Sugrivát is megtámadta. Ráma és testvére, Lakshmana azonban bevetették titkos fegyverüket, és legyőzték a gonosz Kumbhakarnát.

    Rakshák a Mahábháratában

    A Mahábhárata eposzban Bhima többször is összecsapott a rakshákkal. A felettük aratott győzelme tette őt nagy tiszteletnek örvendő és tisztelt pandava hőssé. Nézzük meg, hogyan szállt szembe és győzte le Bhima a gonosz rakshákat.

    Bhima és Hidimba

    Egy Hidimba nevű raksásza találkozott a Pándava testvérekkel, amikor azok egy erdőben tartózkodtak. Ez a kannibál raksásza el akarta fogyasztani a Pándavák húsát, és elküldte a nővérét, hogy rábeszélje őket.

    Hidimbi váratlanul beleszeretett Bhimába, és vele töltötte az éjszakát. Ezután nem engedte, hogy bátyja kárt tegyen a Pándava testvérekben. Hidimba feldühödve az árulásán, meg merte ölni a nővérét. Bhima azonban a segítségére sietett, és végül megölte. Később Bhimának és Hidimbinek született egy fia, Ghatotkacha, aki nagy segítségére volt a Pándaváknak a Kurukshetra háborúban.

    Bhima és Bakasura

    Bakasura egy kannibál erdei Rakshasa volt, aki terrorizálta egy falu lakóit. Azt követelte, hogy naponta emberi hússal és vérrel etessék. A falu lakói túlságosan féltek szembeszállni vele és kihívni őt.

    Egy nap Bhima eljött a faluba, és elhatározta, hogy ételt visz a raksásáknak. Útközben azonban Bhima maga is megette az ételt, és üres kézzel találkozott Bakasurával. A feldühödött Bakasura párbajba keveredett Bhimával, és legyőzték.

    Bhima megtörte a Rakshásza hátát, és kegyelemért könyörgött neki. Amióta Bhima meglátogatta a falut, Bakasura és csatlósai nem okoztak többé gondot, sőt felhagytak kannibalista étrendjükkel is.

    Jatasura

    Dzsataszura egy ravasz és alattomos Raksásza volt, aki bráhminak álcázta magát. Megpróbálta ellopni a Pándavák titkos fegyvereit, és el akarta pusztítani Draupadit, a Pándavák kedvenc feleségét. Mielőtt azonban Draupadinak bármi baja eshetett volna, a bátor Bhima közbelépett, és megölte Dzsataszurát.

    Rakshák a Bhagavata Puránában

    A Bhagavata Purána néven ismert hindu szentírás az Úr Krsna és a rakshasi Putana történetét meséli el. A gonosz király, Kamsa utasítja Putanát, hogy ölje meg a csecsemő Krsnát. A király fél egy jóslattól, amely megjósolja, hogy Devaki és Vaszudeva fia elpusztítja őt.

    Putana gyönyörű nőnek álcázza magát, és vállalkozik arra, hogy megszoptassa Krsnát. Mielőtt ezt megtenné, megmérgezi mellbimbóit egy halálos kígyó mérgével. Meglepetésére, miközben a gyermeket eteti, úgy érzi, mintha lassan kiszívná az életét. Mindenki megdöbbenésére Krsna megöli a rakshásit, és a testén játszik.

    Rakshák a buddhizmusban

    A Mahāyāna néven ismert buddhista szöveg elbeszél egy beszélgetést Buddha és egy csoport rakshásza lány között. A lányok megígérik Buddhának, hogy fenntartják és megvédik a tanítást a Lótusz szútra Arról is biztosítják Buddhát, hogy védő mágikus énekeket tanítanak a szútrát fenntartó követőiknek. Ebben a szövegben a Rakshasa-lányok a spirituális értékek és a dharma fenntartóinak tekinthetők.

    Rakshasák a dzsainizmusban

    A Rakshászákat a dzsainizmusban nagyon pozitív fényben látják. A dzsain szentírások és irodalom szerint, Rakshasa egy civilizált királyság volt, amely Vidjádhara népéből állt. Ezek az emberek tiszta gondolkodásúak voltak, és önszántukból vegetáriánusok, mivel nem akartak ártani az állatoknak. A hinduizmussal ellentétben a dzsainizmus pozitív szemlélettel tekintett a rakshászákra, mint nemes tulajdonságokkal és értékekkel rendelkező embercsoportra.

    Röviden

    A hindu mitológiában a rakshák egyszerre az istenek és istennők ellenfelei és szövetségesei. Az ősi hindu eposzok történetében és cselekményében jelentős szerepet játszanak. A jelenkorban számos feminista tudós újraértelmezte a rakshákat, és egy kegyetlen és hierarchikus társadalmi rend áldozataiként ábrázolta őket.

    Stephen Reese történész, aki szimbólumokra és mitológiára specializálódott. Számos könyvet írt a témában, munkáit a világ folyóirataiban és folyóirataiban publikálták. Stephen Londonban született és nőtt fel, és mindig is szerette a történelmet. Gyerekként órákat töltött az ősi szövegek áttekintésével és a régi romok feltárásával. Ez késztette arra, hogy történelmi kutatói pályára lépjen. Istvánt a szimbólumok és a mitológia iránti rajongása abból a meggyőződéséből fakad, hogy ezek jelentik az emberi kultúra alapját. Úgy véli, hogy ezen mítoszok és legendák megértésével jobban megérthetjük önmagunkat és világunkat.