A legtöbb vallási hagyomány hisz egy gonosz vagy lázadó lény létezésében, akit ördögként azonosíthatunk. Ez a lény talán leginkább a kereszténységben betöltött szerepe miatt azonosítható. Az évszázadok során sokféle névvel illették, de a két leggyakoribb a Sátán és Lucifer. Az alábbiakban röviden áttekintjük e nevek eredetét.

Ki a Sátán?

A szó sátán egy héber szó angol átírása, melynek jelentése vádló vagy ellenfél A kifejezés egy ellenkezni jelentésű igéből származik.

A héber Biblia gyakran használja ezt a szót emberi ellenfelekre, akik Isten népével szemben állnak. Például az 1Királyok könyve 11. fejezetében háromszor is szerepel az ellenfél szó valakire, aki a király ellen fordul. Ezekben az esetekben a héber ellenfél szót határozott névelő nélkül használják.

A szó határozott névelővel való használata a Sátánra, Isten természetfeletti ellenfelére és Isten népének vádlójára utal, kiemelve a Sátán legfőbb ellenfél szerepét.

Ez 17 alkalommal fordul elő a héber Bibliában, az első ilyen alkalom Jób könyvében található. Itt betekintést nyerünk az emberek földi látókörén kívül zajló eseményekbe. Az "Isten fiai" bemutatkoznak Jahve előtt, és velük együtt megjelenik a Sátán is, aki a földön való barangolásból érkezett.

Úgy tűnik, hogy az ő szerepe itt az emberek vádlójaként van jelen Isten előtt valamilyen minőségben. Isten arra kéri őt, hogy tekintse Jóbot, az igaz embert, és onnantól kezdve a Sátán különböző módon megkísértve őt, igyekszik bebizonyítani, hogy Jób méltatlan Isten előtt. A Sátán a zsidó nép vádlójaként is kiemelkedő szerepet játszik Zakariás harmadik fejezetében.

Ugyanez az ellenfél az Újszövetségben is jelentős szerepet játszik: ő felelős Jézus megkísértéséért a szinoptikus evangéliumokban (Máté, Márk és Lukács).

Az Újszövetség görög nyelvében gyakran "ördögként" emlegetik. Ezt a kifejezést először a Septuaginta , a héber Biblia görög fordítása, amely a keresztény Újszövetség előtt született. Az angol "diabolical" szó is ugyanebből a görög szóból származik. diabolos .

Ki az a Lucifer?

A Lucifer név beépült a kereszténységbe a kereszténység eredetétől fogva. Római mitológia . A Vénusz bolygóhoz kapcsolódik, mint a Vénusz fia. Aurora, a hajnal istennője "Fényhozót" jelent, és néha istenségnek tekintették.

A név az Ézsaiás 14:12-ben található utalás miatt került a kereszténységbe. Babilon királyát metaforikusan "nappali csillagnak, a hajnal fiának" nevezik. A görög Septuaginta a héber szót "hajnalhozónak" vagy " hajnalcsillag ".

A bibliai tudós Jeromos Vulgata A 4. század végén írt Vulgata ezt Lucifernek fordítja, és később a római katolikus egyház hivatalos latin szövegévé vált.

Lucifert Wycliff korai angol bibliafordítása is használta, csakúgy, mint a King James Version. A legtöbb modern angol fordítás elhagyta a "Lucifer" használatát a "morning star" vagy "day star" helyett.

Lucifer az ördög és a Sátán szinonimájává vált Jézus Lukács 10:18-ban található szavainak értelmezéséből: "... Láttam a Sátánt villámként lezuhanni az égből. ". Több korai egyházatya, köztük Origenész és Tertullianus, ezt a szöveget Ézsaiás 14. könyve és a Jelenések 3. fejezetében található nagy sárkány leírása mellé helyezte, hogy a Sátán lázadásának és bukásának leírását állítsa össze.

Sokkal később úgy hitték, hogy a Lucifer név a Sátán neve, amikor még angyal volt, mielőtt fellázadt és elbukott.

Röviden

Sátán, az ördög, Lucifer: ezek a nevek mindegyike a keresztény metanarratívában a gonosznak ugyanarra a megszemélyesítésére utal.

Bár az 1. Mózes 1. könyvében nincs konkrétan megnevezve, az Édenkertben megjelenő kígyó, amely megkísérti Ádámot és Évát, a Jelenések 3. könyvének nagy sárkányával van kapcsolatban.

A közhiedelem szerint ez a bukott angyal Lucifer, Isten ellenfele és Isten népének vádlója.